A KFC legutóbb az új rizses csirkéjével került be hozzánk, akkor az derült ki, hogy azért teljesen más a képen a termék fotója, mert: "A termékfotók esetében szeretnénk jól megmutatni a terméket, hogy a menütáblánkról a sor végéről is jól látható legyen. Ezért emeljük ki a tartalmát." Tehát ők nem mondták, hogy a kupac alatt is van rizs meg csirke és úgy sejtjük, itt is valami hasonló lehet. A fenti képen a csirkehús csak ki van emelve, hogy Péter jobban lássa, de Péter ahelyett hogy megköszönné ezt, még is szomorú és éhes is.

Egy kifejezetten nem hosszú, és nem őrületesen nagy problémát taglaló posztnak valóval jelentkezem. A KFC Longer szendvicse az alany, már nem először tapasztalom, hogy olyan, amilyen, és ez nem egy étteremre korlátozódik, három különbözőben is ugyanezt tapasztaltam. Mégpedig azt, hogy a szendvicsben a hús nevetségesen kicsi.

"Ezt a váci KFC-nem sikerült összehoznia" - kezdte üzenetét Marcell, aki szeretett volna egy jót enni, ám végül a 4 égtáj íze helyett valami keserűt érzett az ebéd végén. Mert hiába nem hagyta annyiban és reklamált az adag miatt, kiderült hogy nem az adag lett véletlenül éppen túl kicsi, hanem ez mindenhol ennyi lesz, a plakát az, ami hazudik.  

Visszavittem, azt mondták, hogy “grammra van megadva az adag” és ez így rendben van. Beírtam a vásárlók könyvébe. Igazából nem az zavar, hogy a “nagy adaggal” nem lehet jól lakni, hanem az, hogy a pénztár feletti kijelzőn az étel szinte alig fér a dobozba, a valóságban meg 1/3 és 1/2 között van töltve.

Megdöbbentő sztorit posztolt a Facebookra ma délelőtt Szabó Zoli kollégám, akit tegnap este úgy megvert a a Nagykörúton a Király utca sarkán lévő KFC biztonsági őre, hogy több öltéssel kellett összevarni a száját a Baleseti Sebészeten. Hogy mi volt a bűne? Kérte a panaszkönyvet, mert elégedetlen volt a kiszolgálással, a vásárlók könyve helyett azonban egy A4-es papírt toltak az orra elé. Amikor ezt szóvá tette, akkor szabadult el a pokol. Félelmetes a biztonsági őr egészen elképesztően agresszív fellépése. Az üzemszerűnek tűnő “Kidobjam?” “Dobd ki” párbeszéd, és, hogy a KFC egység vezetője a verés alatt sem érezte úgy, hogy közbe kellene lépni, még ijesztőbbé teszik az esetet. Az már csak egy not-so-fun-fact, hogy véletlenül az ország legnagyobb vállaltan KFC-rajongóját sikerült tegnap este véresre ütlegelni. Sanders ezredes szégyellje magát.

Egyrészt én vagyok az, aki tényleg rajong a KFC-ért, mert az omlós panír, meg a 11 titkos fűszer, és ezt a vonzalmam nem is szégyellem. Másrészt én vagyok az, a ki ennek ellenére soha többet nem megy KFC-be, miután véresre verték a Király utcai gyorsétteremben.

De csévéljük vissza kicsit az eseményeket: vasárnap van, este fél tíz múlt és én éppen távoztam a Corinthia Grand Hotelből, ahol viszkikóstolás zajlott, én például tokaji aszús hordókban érlelt skót viszkit forgatva szidtam az új iOS 11-et az Index egykori dizájnerével. Süppedős szőnyeg, vágott virág, megtévesztően európai hangulat. Volt még majdnem fél órám, hogy találkozzam egy barátommal, aki hétfőn reggel utazott vissza Svájcba, ezért gondoltam adok a körülöttem lassan köröm alatt felgyűlő koszra hasonlító előítéleteknek, és eszem valamit a KFC-ben.

A sorban még elbeszélgettem egy párral, akik előadták ugyanazt a számot, amit hetente kétszer látok: a fiú megismer, vadul indexezik, a lány meg néz, hogy fogalmam sincs ki ez, és nem, akkor se tudom, ha mindig van vele a videókban egy nagydarab szakállas.

Olvasónk Ferihegyen a Burger King invitálásának megfelelően beugrott kedvenc vagy nem kedvenc, de Whopper szendvicséért utazás előtt, aztán kalandozott egyet a szonszédos KFC-ben is. Jó nagy pofáraesés lett az ugrásból. Ennyit a magyaros vendégszeretetről. (A BK fotó a reptéri oldalukról származik.)

Nagypénteken történt, hogy fapadossal tartottam London felé. Késéssel érkeztem Ferihegyre. Miután visszavettem az övemet még volt 5 percem a beszállásig. Tudtam, hogy még legalább 3 óráig nem jutok kajához, így irány a Burger King, majd a gépem megeszem!

Tárvanyitva a pult, de eladó az nincs. Csak egy-két kóbor külföldi utas bolyong értetlenül. Hátraszólok a konyhában pakolgatókhoz, hogy HALLÓ. Erre megjön a nyakkendős headsetes kisfőnök és hangosan, széles kézmozdulattal olyan lendvaiildikósan artikulálva kihirdeti, hogy "ZÁÁÁRVAA". Megnézem a táblát 21:00-kor zárnak. Megnézem a telómon: 20:55 van.

Péter megdöbbenve szemlélte tegnap uzsonna után a Mammut KFC-ben, hogy egy alkalmazott nem csak az asztalról gyűjtötte össze az épen maradt papírpoharakat, de még a szemetesből is kiszedte a jobbakat. Pánikra semmi ok, valószínűleg a gyerekének gyűjti őket, a mosogatógépet úgysem bírnák, nemigaz?

2013.05.05-én a párommal a budapesti Mamut üzletközpontban lévő KFC gyorsétteremben vásároltunk és fogyasztottunk, ezzel kapcsolatban szeretnék panaszt, bejelentést tenni. A KFC éttermeiben az üdítők újratölthetőek. Ez azt jelenti, hogy a vásárló megvásárolja a KFC logókkal és feliratokkal ellátott papír poharat, amit az étterembe elhelyezett önkiszolgáló üdítő automatánál korlátlan számban újra töltheti az ízlésének megfelelő üdítővel. Nagyon jónak találjuk ezt a formulát, mert többféle üdítőt is meg lehet kóstolni, valamint spórolásra is lehetőséget ad, ami a mai válságos gazdasági helyzetben sem utolsó. De nem csak mi és a többi kedves KFC étteremben fogyasztó szeret spórolni, hanem az étterem tulajdonosa, üzemeltetője és dolgozói is szeretnek a papír poharakkal spórolni.