Lépje be a múltba! Történelmi időutazás Ópusztaszeren - hirdeti a Nemzeti Történelmi Emlékpark honlapja, de minden bizonnyal nem az egykor szebb napokat látott puzzle, a nem működő telefon és a viseltes sakkbábuk megtekintésére kapacitálnak. És csak mérsékelten elfogadható válasz, hogy nincs pénz újat venni vagy a régit felújítani, mert az ablakpárkányon keletkezett bogártömegsír eltakarításához elég lenne egy gondos szem és egy söprű is.

Kedves “Tékozló Homár”

 A Ópusztaszeri Emlékparkban szerzett élményeimet szeretném megosztani veletek, ahogy ezt tettem a park vezetősége felé is, várom a válaszukat. A téma nem igényel fogyasztóvédelmi megoldást, egyszerűen annyi történt, hogy a 14.300 Ft-os “kedvezményes” családi belépőért gyalázatos szolgáltatást kaptunk.

Éva

Az Iparművészeti honlapját böngészve tényleg kicsit érdekes a múzeum jegyárképzési modellje. Azt meg, hogy miért nem bírnak válaszolni egy kedves magyarázkodóst/engesztelőst, de még csak egy lerázós bullsitest se, azt végképp nem értem.  A nagy szervezetek lomha mozgását okozó aki válaszolna, az nem mer önállóan lépni, aki meg kompetens, nem ér rá ilyen apró ügyekre problámára gyanakszom.

Kedves Homár!

A lenti panaszlevelet immár több mint két hete küldtem el az Iparművészeti Múzeumnak, és a mai napig semmiféle választ nem kaptam tőlük. Azt gondolom, nem hamarkodtam el a dolgot, ha így 16 nap után megpróbálok nagyobb nyilvánosságot keresni a dolognak. Nagyon szomorú vagyok, hogy egy kulturális intézményt "mószerolok be", de a bánásmódjukat felháborítónak tartom - azt, ami a múzeumban történt csakúgy, mint azt, hogy teljességgel semmibe veszik az embert, ezt a "ha nem válaszolunk, majd úgyis megfeledkezik a dologról" mentalitást. Hát nem feledkezik meg róla.

Anus Dei egy egészen extrém diszkriminációt detektált a Nemzeti Múzeumban. Újra kell értelmeznünk a család fogalmát - mint oly sok minden egyebet -, mert ezekszerint egy szülő és a gyereke, az smafu:

Talán egy olyan országban, ahol az új állami kommunikációban a nagycsaládos élet a polgáreszmény és a válás ördögtől való, nem kellene csodálkoznom a gyereküket egyedül nevelő, elvált, vagy özvegy szülők (és gyermekeik) diszkriminációján, én mégis megdöbbentem azon, amit a Nemzeti Múzeum művel.

Piroska összcsaládilag ment volna fakereszten lógó férfit nézni a Nemzeti Galériába. Sikerült is  interneten jegyet vennie, hogy ne kelljen sorban állni a bejutásnál. Igenám, de a nyugdíjasok ingyenjegyét csak a helyszínen, a pénztárban lehet igényelni, online nem. Azaz vagy nekik is vesznek jegyet pénzért, vagy kempingszékkel mehetnek sorbanülni:

A történet a következő: nagyon kis ügyesen :-))) kitaláltam, hogy Húsvétra az egész család azt kapja tőlem ajándékba, hogy a www. jegymester.hu segítségével mindenkinek jegyet veszek a Magyar Nemzeti Galériába a Krisztus-trilógiára. Kicsiknek, nagyoknak, gyerekeknek, szülőknek, nagyszülőknek. Ez azon kívül, hogy én viselem a jegyköltséget, azért is látszott mindenki számára kedvezőnek, mert ha az ember a Jegymesterrel elővételben vesz jegyet, akkor az előre meghatározott belépési időpontra szól, így nem (illetve csak az előre váltott jeggyel, azonos időre érkezettek között) kell sorban állni. Esetünkben ez is fontos szempont volt, mert a nagymamáknak és a nagypapáknak úgy 70 felett már nem is való a sorban állás. Ilyen előzmények után kezdtem volna a jegyvásárlásba, amikor is azonnal szembesültem a Jegymester honlapján, hogy noha a 70 éven felüli polgártársaknak az időszaki kiállítás ingyenesen látogatható, olyan regisztrációs (ingyenes) jegyet, amivel a család többi része számára megjelölt időpontban velünk együtt ők is bejöhettek volna, nem lehetett rendelni a Jegymesternél. (Ott csak pénzes jegyek vannak.)

Szomorú ellentmondásra derített fényt Zsuzsa, aki hiába ellenőrizte a Természettudományi Múzem oldalán a nyitvatartást, mégsem jutott be családjával március 15.-én. Aznap papíron ingyenes lett volna a nézelődés, de sajnos a keddi szünnapra esett. Ezt március 1-jén, amikor az árakat frissítették még nem láthatták előre:

Gyerekekkel elindultunk március 15.-én a Kossuth térre, szerettünk volna bejutni a Parlamentbe. Az ott található másfél kilométeres sor azonban igencsak visszatartó erő volt, így egy kis lézengés, katonanézegetés után a második napirendi pontra ugrottunk. Elhatároztuk ugyanis hogy elmegyünk a Természettudományi múzeumba, mivel Nemzeti ünnepeken ingyenes a belépés, egyébként pedig 6900 ft, amit a mi büdzsénk nem bír el. Nagyon nagy meglepetésünkre azonban a Természettudományi teljesen és tökéletesen zárva volt.