Tamás testközelből tapasztalja a Raiffeisen ügyfélszogálatának haláltusáját. Először egy idegennek kezdték küldeni a számlája pénzmozgásáról az értesítő sms-eket, és a devizaszámlanyitás is fájdalmas volt. Amikor élesben kiderült a tranzakciós adó és mindenféle egyéb díjak kalkulációja, megpróbálta felmondani az egészet, de inkább rádumálták egy másik konstrukcióra:
Szeretném megosztani veled lassan hónapok óta húzódó kálváriámat kedvenc bankommal, a Raiffeisennel kapcsolatban, akik minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy érezzem, nem csak engem, a pénzemet sem becsülik meg. Hosszú sztori lesz, aki nem szeret olvasni, lapozzon.
Történt még 2011 októberében, hogy valami átmeneti elmebajtól vezérelve kértem tőlük egy bankkártyát. Ezzel még nem is lett volna baj, már novemberre megérkezett, csodák csodájára még az aktiválás is sikerült (bedugtam az automatába, megadtam a pinem, megváltoztattam a pinem, kihúztam az automatából), és el is tudtam kezdeni használni. Az első meglepetés hó végén ért, amikor döbbenten láttam, hogy nagyjából 50 forintnyi mobil banking díjat terheltek rá a számlámra. Másnap be is baktattam a fiókba, hogy rákérdezzek, ez most micsoda. Hamar kiderült, hogy a kedves ügyintéző, aki kitöltötte a papírokat, önhatalmúlag úgy döntött, hogy én márpedig kérek minden vásárlás, készpénzfelvétel, miatököm után egy túlárazott sms-t tőlük, ennek örömére beírt a megfelelő mezőbe egy (ha jól emlékszem) 20-as telefonszámot. Soha életemben nem volt 20-as számom. Közöltem a hölggyel, hogy én ezt nem kértem, most sem kérem, lesznek szívesek ezt a hatalmas összeget jóváírni, és abbahagyni a személyes adataim kiszivárogtatását valami vadidegennek.