Költői kérdésre futtatja ki Kriszta a levelét, ami egy tök hétköznapi, fixlifaxli eseményből indult: egy étteremben fura izéket tartalmazó Radlert szolgáltak fel neki, ami miatt szólt a pincérnek, de vállvonogatást meg kioktatást kapott egy "bocs, mindjárt hozok egy másikat" helyett. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna mindenkinek az élete.
Kedves T.Homár!
Szeretném megosztani sárvári törtenetemet. Hosszú idő után most telt be a pohár.
Nem tudom, hogy csak en vagyok e ilyen szerencsétlen, más ember nem veszi észre, vagy éppen nem érdekli, vagy nem mer szólni, amikor vmi nem odavalót talál az ételében/italában. Én lassan már instaoldalt nyithatnék a menümben talált dolgokról.
Egyszerűen bárhova megyek vagy egy hajszál, műanyag darab, csomagolóanyag, bogár, vagy más égtelenkedik a kajámból és általában nem a legolcsóbb helyeket választom. Pár éve vettem a bátorságot, és visszaküldettem ezeket az ételeket, ha negatív reakciót kaptam, még a panaszkönyvbe is beírtam.