A nyár előhozza az egészen extrém Naiv Ügyfeleket. Ismerkedjenek meg Negyvenesefeggyessel, aki összesen 340 kilométert utazott egy villányi bortúráért, miközben annyira rühelli a bort, hogy a pincéhez érkezve egy pillantást sem vetett a célpontra, viszont minden áron Forma 1-es időmérő edzést akart nézni a pultos tévéjén. A sztori jópár alapkérdést is felvet, például hogy egy bortemelő-vendéglátósnak mindent le kell-e nyelnie az extrém ügyfelektől, akkor is, ha ennyire extrémek. Erős érvek szólnak amellett, hogy igen, de félve, halkan azért bevallom, hogy egy icipicit azért meg tudom érteni a "fehér inges fiatalembert". Szegény, ha tudta volna, hogy Negyvenesefeggyes nemsokára heinekenezni fog, tuti jobban ordít. Igen szórakoztató sztori alant.