A Homárt mindig lenyûgözte az emberiség kreativitása a szex területén, serdülõ korában maga is nagy érdeklõdéssel tanulmányozta az ebben a témában kiadott ismeretterjesztõ magazinokat. Most egy kedves (és vele született szerénysége miatt nem fontos nevû) olvasónk kérésére az ÖKM nevû havi periodika novemberi kiadását vettük ollóink közé. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a korunkra jellemzõ általános igénytelenség ezt a nagy múltra visszatekintõ nyugati sajtóterméket is utolérte.

A feltûnõen silány minõségû papírra nyomtatott magazin tartalmának nagyobb részét eleve az ismerkedni vágyó, hiányos öltözetû hölgyek, valamint néhány speciális intézet hirdetése alkotja, amely ilyesfajta hölgyeknek biztosít helyszint a zavarmentes társkeresésre. A lap profilját adó képanyag, vagyis a szerelmet leplezetlen õszinteséggel, naturalisztikus részletességgel ábrázoló fotósorozatok viszont már kimondottan negatív hatással voltak a Homár szexepiljére, teljesen lekonyultak az ollóink.

A jelek szerint az itt szereplõ hölgyek kiválasztását az ÖKM szerkesztõségének azon megfontolása motiválta, miszerint Magyarországon létezik egy olyasfajta célközönség, amely számára a Lamperth Mónika vagy Lendvai Ildikó küllemû hölgyek képezik a vágy titokzatos tárgyát. Azonban szerény véleményünk szerint nagyon elszántnak kell lennie annak a férfiúnak, aki ebben a kiadványban egy árva recskázásra elegendõ szexuális impulzust talál, hacsak a lap meleg szekciója nem ragadja meg figyelmét (oh, tomporok, o, mores) a korszellemnek megfelelõen.

A nem fontos nevû olvasónkat azonban nem a fentebb vázolt körülmények indították heves, általunk mélységesen elítélendõ osztrákozásra (melyet inkább nem idézünk, mivel nem kívánjuk megbontani a töretlenül erõsödõ, évezredes magyar-osztrák barátságot), hanem a DVD-melléklet (deutsche mannerphantasien einfach pervers) miatt ragadtatta el magát politikailag inkorrekt módon. Nos, felelõsségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy ez a lemez tényleg bicskanyitogató átbaszás. Tré. Überszar. Ezért kár volt Európát védni tatár és török ellen.

Egy tízéves pornófilm (Max Steinertõl a Hitchhiker 8. epizódja Landliebe-re németesítve) agyonjátszott kazettájának szemkápráztatóan silányul digitalizált változatát kapja a magyar dolgozó 1990 forintért. A homályos, mondhatni noire képi világot (és ettõl tényleg mosolyra torzultunk) a teljes hangmentesség teszi teljessé: DVD-lejátszóval ugyanis egy darab zörejt nem sikerült elõcsalogatni a termékbõl. Egy árva nyögést, sikkantást, cuppantást, szellentést sem. Mindent a szemnek, semmit a fülnek.

Számítógéppel sem lényegesen jobb a helyzet: a Windows Media Player nem, a Real Player (bár idõszakos siketséggel), de valamiféle audiókísérettel játssza le a filmet, amelyet ebben az esetben egy utólag, a digitalizálás során hozzáadott, midi-minõségû zenei aláfestés jelent. Ugyanis az eredeti filmbõl egy nyiffanyásnyi hangot sem tartott szükségesnek felhasználni az ÖKM magazin.

Piaci stratégiájuk kísértetiesen emlékeztet a "A ravasz, az agy és a két füstölgõ puskacsõ" c. filmben felvázolt vibrátorüzletre. A kiadó ebben az esetben is bizonyára abban bízik, hogy senki sem fog bocsánatkérõ arccal (bézbólütõvel, sorozatlövõvel) bebaktatni a szerkesztõségébe, hogy kéremszépen, engem itt totálisan átbasztak ezzel a pornóval, adják szépen vissza a pénzemet, különben ejnyebejnye, a fogyasztófelügyelethez fordulok, esetleg beperelem Önöket. Zseniálisan balkán, balkánul zseniális.