Az alábbi sztoriból kiderül, nem csak fapados társaságokkal lehet szívni. "Sündisznó" és csapata az Alitaliával közlekedett, el is hagyták a csomagjaikat masszívan.

Egy találkozóra voltunk hivatalosak Olaszországba négyen, és e célból repülõjegyeket vásároltunk Budapestrõl Milánóba. Nem fapadost, hanem AlItalia-t, mert megérdemeljük, meg mert az ment arra a reptérre, ahová nekünk kellett. A check-innél közölték, hogy a járatot törölték, mert Milánóban esik a hó. Egy kicsit kártyáztunk a reptéren, majd áttették a jegyünket a Budapest-Róma-Torinó útvonalra. Ez jó volt, mert úgyis Torinótól 30 km-re kellett mennünk. Meg is érkeztünk a tervezett délután 3 helyett este 11-kor. MI megérkeztünk, de csomagjaink nem.

Panaszt tettünk, szerencsére egyikünk beszélte az ékes olasz nyelvet, mire közölték, hogy a csomagokat Rómában hagyták, és kaptunk egy papírt, egy ígéretet, hogy "domani matina garantito", hogy ott lesz a szállodánkban a csomag, meg személyenként egy kistáskát, mely tartalmát a szállodában fel is leltároztam üstöllést:

- 1 db XL-es fehér póló - 1 db fogkefe (másfél fogmosás után szertefoszlott) - mikroszkopikus mennyiségû kinyomhatatlan fogkrém - reszelõre hasonlító borotva, és borotvakrém - nõszagú dezodor, illetve inkább büdös - egy pár "papucs", valami fehér színû hártyából - sminkkészlet, lemosóval, éjszakai krémmel, mittoménmivel, nemigen használtuk - 1 Alitalia feliratú fésû, hogy emlékezzünk kinek a kijét kell emlegetni - és személyenként 4 szárnyasbetét

Ez utóbbi különösen jó szolgálatot tett nekünk, férfiaknak, mert nehéz napok elé néztünk. Másnap reggel eljött az ígért "domani matina", de nem jött el a csomag. Innentõl kezdve elég gyakran hívtunk mindenféle telefonszámokat, reptereket, csomagszállító cégeket, és mindegyik megígérte, hogy "domani matina garantito". Aztán vasárnap délben is felhívtunk egyet, akik azt mondták, hogy a bõrönd már Torinóban van, de õk nem hozzák most ki, hanem csak, nem találjátok ki, "domani matina". Ekkor egy kicsit mérgesek lettünk, mert 30 km-re voltunk Torinótól! Péntek este érkeztünk, mind a négyen péntek reggel vettünk fel tiszta inget, gatyát, zoknit – és vasárnap estig hordtuk.

Közben a résztvevõk találgatták, hogy vajon speciális magyar szokás-e ugyanabban az ingben közlekedni három napig (és az alsógatya meg zokni még nem is látszott!), és hogy vajon minden magyar büdös-e, vagy csak ez a négy. Úgyhogy vasárnap este aztán meguntuk, és ellátogattunk a helyi Tescoba, remélhetõleg az AlItalia számlájára. Alsónadrág, ing, trikó, zokni, rendes fogkefe, fogkrém, megvettünk mindent, mint amikor nyugatra jártunk bevásárolni. Egyikünk még némi kártérítésre is gondolni mert, mégis Európában vagyunk.

Aztán hazajöttünk (AlItalia-val), Ferihegyen csomag rendesen kijött ahol kell neki, és mi mentünk asztalt verni. Elõször elküldtek a Révai utcába, az Alitalia városi irodájába, ott meg azt mondták, hogy a Montreali egyezmény szerint nem jár nekünk kártérítés, de a számlával igazolt költségeinket megtérítik. Tényleg nem jár nekünk semmi, hogy három napig Európa 25 országából érkezõ népek gondolták úgy, hogy a magyarok úgy általában (vagy legalábbis ez a négy) büdösek?