Új mixszel jelentkezett egyik kedvenc gyümölcslégyártónk, a Spring, a szomszédos Zsu-Ann-büfében. Hogy ne tartsuk feleslegesen sokáig feszültség alatt a hétkezdés miatt érthetõen tikkelõ olvasókat: a Passionfruit- Banana Nectar rohadt jó, de csakis a savanykás levek kedvelõit fogja leverni a lábukról. Õket viszont a sárga földig. A Homár speciel csak a savanykás levelet szereti, úgyhogy volt nagy hallelujázás meg davenolás, az izraeli lémérnökök ugyanis megint nagyot dobtak. Az arcot enyhén már megcsavaró koktélba pont annyi banánt raktak, hogy a minimális édesség az utolsó pillanatban ne hagyja görcsbe rándulni a pofaizmokat. Érdekes, hogy a banán inkább az illatán érzõdik. Az állaga pont kellemes: félúton van a szûrt levek simasága és az õszibarackosan zaccos szûretlen jelleg között.

Az uralkodó azonban a passion fruit aromája, amirõl csakazértsem voltunk hajlandók leírni, hogy passiógyümölcs, annyira rosszul hangzik ez a név.

Pont emiatt néztünk utána a wikipedián és máshol, szinonima után kutatva, és ért minket a felismerés, hogy a passion fruit azonos a maracujával. Amirõl eddig undorító tökízû, sárga löttyök jutottak eszünkbe kiskorunkból. Pedig baszom savanyú csodagyümölccsel van dolgunk. Jó vedelést!