Tékozló Homár

Soha ne mondd, hogy vége - banknak

2006.03.29. 10:50 | jackyll | komment

A világbékénél is utópisztikusabb, hogy nálunk a vásárlónak mindig igaza legyen. Pláne, ha épp nem szeretne többet vásárló lenni. Imre számlái megszüntetésük után váratlanul reanimálódtak a Budapest Banknál, és zaklatni kezdték az élõket.

A mérkõzés tárgya egy bankszámla megszüntetése, a kék sarokban a Budapest Bank, a pirosban én. Hogy miért akartam megszüntetni a számlámat, azt most nem részletezném, mert bár az is naív ügyfél kategória, de egyszerre csak egyet. A történet felvezetéseként annyit, hogy több mint tíz éve vagyok/voltam Budapest Bankos ügyfél, és ott volt magánnyugdíjpénztári tagságom, lakossági számlám, megtakarításom, sõt, még a családi céges számla is. Mondhatni hát, hogy márkahû voltam, és bár összegszerûen nem mondanám, de elég sok pénzt is tartottam a számláimon, hogy azt higgyem, a banknak én értékes ügyfele vagyok. Aztán a 2005-ös év folyamán ez olyannyira nem derült ki, hogy októberben megszületett a döntés, ebbõl elég volt, a Budapest Banknak mennie kell. Ezért október közepén személyesen elmentem a bankfiókba.

Már mielõtt leülhettem volna egy olyan személyi tancsadóval, vagy miafittyfenének hívják õket, már rosszérzésem lett, mert olyan flegma, tele-a-hócipõm-veletek fickó ült az asztal másik felén, hogy semmi jót nem néztem ki belõle. De mivel egyetlenként volt szolgálatban, a hátam mögött pedig emberhegy sorakozott, nem volt választásom. Elõadtam, hogy miért jöttem, és nekivágtunk a számlák egyenkénti megszüntetésének. A folyamatot nem ecsetelném, egyetlen aprócska momentum kivételével. A megszüntetõ papírok egyikének alján van egy rész, amely valami hasonló címet visel: a számla megszüntetésének oka, vagy valami más, ügyfélelégedettséget mérõ bekezdés. Mivel épp azzal volt bajom, hogy nem voltam megelégedve, rögtön mondtam, hogy akkor most ezt kitölteném. Mire a válasz az volt, hogy azt nem nekem kell kitöltenem, azt majd a központban töltik ki. Ami helybõl baromságnak tûnik, és vissza is kérdeztem volna, de már tolta elém a következõ papírt, itt írjam alá, stb, hogy a végére letettem róla, hogy legalább megírjam, amit errõl gondolok.

Mindenesetre a számlák dolgát elrendezettnek tekintve boldogan tértem haza. Hozzá kell tennem, hogy a haza jelen pillanatban Angliát jelenti, magyarán abban a tudatban hagytam el az országot, hogy minden rendben van, számláknak annyi. Egyetlen folyamatban lévõ ügy maradt csak a Budapest Bankkal, ez pedig a befektetési kártyán lévõ, kötelezõen befizetendõ 50.000 forintos mittudomén minek hívott letéti összeg, amit csak a számla megszüntetése utáni 30. napon utalnak át egy megadott számlára. Mivel nem maradt számlám, hát a szüleim OTP-s számlaszámát adtam meg, küldjék oda a pénzem.

Eltelt az október, majd a november, de még a december is, pénz sehol. Bátortalan telefonhívásaimra gyakorlatilag az volt a válasz, hogy az ügy folyamatban van, és amúgy is mit akarok, lassan itt a karácsony, pihenjek én is. Gondolván, hogy ismert jelenséggel állok szemben - elõzõleg is hallatlan lassúnak bizonyult a Budapest Bank, akármilyen dolgot is tekintek - türelmesen vártam, és pihentem. A bomba körülbelül januárban robbant, amikor a Budapest Bank kipostázott egy levelet, miszerint éves számladíjam ennyi és ennyi, és hogy fizessem be. Nos, ismét telefont ragadtam, és két különbözõ idõben, két különbözõ ügyintézõvel beszéltem. Mindkettõ teljesen barátságos - ezzel nincs semmi panasz - ellenben totál impotens volt.

Számítógépeik szerint a számlám, sõt, számláim mind élnek, és hogy én jövök nekik a számladíjjal. Felvetésemre, miszerint nekem nincs számlám náluk, csak hümmögés volt a válasz, amit végülis meg tudok érteni, lévén én, az ügyfél teljesen mást állítottam, mint amit a számítógépeik kiirtak. Mindketten megígérték, hogy utánanéznek, majd néma csönd, ameddig el nem untam, és ismételtem telefont, e-mailt ragadtam, hogy noszogassam õket. Hosszas vándorlásom a Budapest Bank rendszerében nem mesélem el, nem plakátolom ki az inkompetens, bunkó, ügyfelezésre teljességgel alkalmatlan dolgozók neveit, csak szeretném mondani a jelenlevõ Budapest Bankosoknak, hogy nem feleltek meg a GE General Customer Care Policynak. Ami magyarul az ügyfelekkel való bánásmód általános leírása.

Lényeg ami a lényeg, a Budapest Bank egyetlen alkalommal nem mondta, hogy elnézésemet kérik a kellemetlenségért, hanem kizárólag egyetlen módon voltak volna hajlandók szóba állni velem, mégpedig személyesen, hónom alatt a megszüntetéskor megkapott másodpéldányokkal. Gondoljunk bele. Ott vagyok én az ügyfél, aki azt mondja, hogy nincs számlám, és azonnal vissza a letétet, és ott vannak õk, akik azt mondják, de hát magának van számlája, jöjjön be és szüntesse meg, vagy bizonyítsa be, hogy megszüntete, mert nálunk ennek nincs nyoma! Mivel külföldön tartózkodtam, beküldtem édesanyámat, megerõsítve egy meghatalmazással, akit rövid úton elhajtottak, hogy ezt csakis személyesen hajlandóak intézni, kizárólagosan velem.

Faramuci a helyzet, és bár teljességgel illik az általam elõzõleg megismert Budapest Bankos viselkedési kultúrkörbe, mégiscsak meglepõ. Felmondok egy szerzõdést, tudomásul veszik, majd úgy tesznek, mintha csak álmodtam volna az egészet. És mindeközben egyetlen ügyfelesnek nem jut eszébe, hogy talán nekem van igazam, és mégiscsak meg van szüntetve a számla.

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása