Kifutóról visszahívott meghibásodott repülõgép, töketlenkedés, kommunikációs káosz és fejetlenség - így indul egy igazi párizsi vakáció a WizzAir által diktált forgatókönyv szerint. Bruce Willist kapcsoljuk élõben Ferihegyrõl!

"Hajlandó-e együttmûködni a legénységgel katasztrófa esetén?" - teszi fel a kérdést a WizzAir stewardesse a WizzAir Budapest-Párizs - az eredeti tervek szerint 10:50-kor induló - járatán, mikor megtaláltam magamnak vészkijárat melletti - a megszokottnál jóval tágasabb helyet kínáló - üléseket. Pozitív válaszom egy másodporcet sem késett, annak ellenére, hogy akkor már másfél órája dekkoltunk a fapados repülõtéren.

"Egy fapados gépnek 35 percet szabadna a betonon tölteni, különben nem gazdaságos az üzemeltetésük" - tudjuk meg egy benfentestõl, aki a ferihegyi irodák hûvõsébõl szemléli, ahogy nagy nehézkesen kitolják a gépet a kifutópálya szélére. Aztán hosszú csönd, motorköhögés, csönd, motorköhögés, végül - egy félórás hatásszünetet követõen - a kapitány közli, hogy kisebb motorhiba miatt szerelõt hívnak a géphez... A szaki a körülményekhez képest ripsz-ropsz megérkezik, és begurul gördeszkájával a motor alá. Aztán röviden konzultál a kapitánnyal, aki ezt követõen elbúcsúzik tõlünk. Az ok: váratlan motorhiba - "Inkább most, mint a levegõben" - nyugtatja az értetlen utasokat. Vissza a terminálra.

Ami itt következik, azt legtöbben filmekbõl ismerik már - csendes várakozás, feszült hangulat, jegytépkedõs idegjáték: Hitchcock ezt suspense-nek hívta. Három óra elõtt (igen, ekkor már négy órával járunk a hivatalos indulás idõpontja után) elpattant a húr, az utasok megrohamozták a pultot. Itt azonban két darab inkompetens, impotens, instabil ("I3": a WizzAir által hamarosan meghirdetett vállalati stratégia jegyében) tacskó próbálta állni a sarat, mindhiába. A francia-magyar utasokból verbuválódott tengely elmosta a pultosokat, akik ez ideig képtelenek voltak egy darab hivatalos információt adni arról, hogy mi lesz a járattal, az utasokkal (köztük síró anyák, gyerekek, interkontinentális csatlakozásról lemaradó tengerentúliak és én, Bruce Willis), a jeggyel, a csomagokkal, akármivel.

"A mostani járat helyett el lehet menni Lille-be, vagy Liege-be, éjfélkor... vagy egy másnapi járattal, de igyekezzenek, azon csak 30 szabad hely van" - a WizzAir-által opciónak kínált valami végképp kiborítja a bilit, az utasok egy részénél láthatóan Bastille-effekt lépett fel, a hangulat a tetõfokára hág. Kivezényeltek 4-5 rendõrt, hogy rendet tegyenek a méltatlanul hangoskodó utasok között, illetve egérutat biztosítottak az eszképista kisebbségnek.

Így kerültem végül a terminál egyik számítógépéhez, és írtam meg a Budapest-Párizs WizzAir járat utasainak sanyarú kálváriáját.

Ölel mindenkit, Bruce Willis