Klasszikus vendéglátós trükk, mondhatnánk, de minthogy fogalmunk sincs, mi történt a helyen, ezért leginkább a kocsmázás örökérvényû tanulságaként álljon itt Niki története:

Asztalt foglaltunk az Irish Cat Pub-ban 20 fõre, ez valószínûleg gyakran megesik bárkivel. Jöttek is az emberek, többen is mint 20, ki evett, ki ivott, jól éreztük magunkat. A probléma akkor kezdõdött, amikor valaki külön számlát akart nyitni, de ezt nem engedték, hiszen a befoglalt asztalnál ült. Oké, gondoltuk, majd ha elmegy, kifizeti a részét, önbevallás alapján, végülis baráti trásaság, tehát bízunk egymásban. Na, erre sem volt lehetõség, azt mondták, akkor kell fizetni, amikor az utolsó ember elmegy az asztaltól, és persze az egészet. Jó, hát ez van, gondoltuk, a távozó emberek - jelzem, barátaim, nem feltételezem, hogy meg akartak rövidíteni -, mindenki nekem adták a pénzt. Persze volt, aki ezeken nagyon kiborult és a pultot verve követelte, hogy õ akkor is kifizeti a számlát, neki akkor is külön számla kell. Ezeket fellángolásokat a mértes kidobóknak 2 perc alatt sikerült kis parázzsá szelidíteniük - sejthetitek, ki akar vitatkozni kétajtós-szerkény-méterû pittbullokkal!

A végére 5-en maradtunk, és hozták a számlát. Arra fel voltam készülve, hogy pár ezer forint lehet hiányzik, de azért nem 25 ezer (kb. az egész számla harmada, ami nem kerekítési különbözet)! A számla részletes volt, x+1 vodka, tömérdek sör stb., nem számoltam, ki mit iszik, így reklamálni se tudtam. Másnap megkérdeztem minden jelen lévõt, mindenki fizetett, mindenki megnézte az itallapot és elég összeget adott nekem - ezt mondták. Talán volt 1-2 ember, aki párszáz forinttal kevesebbet adott, de abból nehezen jön össze 25 ezer hiány... Érzetem, hoyg csúnyán át lettem vágva. Nem véletlen, hogy nincs számlabontás, nem lehet külön számla, meg részszámlákat kifizetni. A Pub pontosan ismeri a forgatókönyvet, szerintem ezerszer eljátszották már más szerencsétlenekkel is.

1. valamelyik lúzer gyûjtse a pénzt 2. számlára ráteszünk még egy-két ellenõrizhetetlen tételt, vagy négyzetre emeljük a sörök számát (ez a tuti trükk, ebbõl sok fogy úgyis, a végén ki tudja már hány) 3. a végén jön a számla, emberek már régen elmentek és alszanak otthon, tehát nincs kivel leellenõrizni, hogy most akkor 25 sör volt, vagy csak 12 4. fizetni kell, mert mi alapján reklamálsz?!

Ez az egyetlen reális magyarázat a hiányra, mert 25 ezer nem jön össze párszáz forintból.

Szerintem így 2006 magasságában a fogyasztónak joga van ahhoz, hogy megfelelõ szolgáltatást kapjon az elõre ismert árért és ahhoz is joga van, hogy ne húzzák le és ne fizetessenek ki vele olyat, amit nem fogyasztott el. Ezen felbuzdulva leírtam az esetet a Fogyasztóvédelemnek, akik meglepõen gyorsan válaszoltak:

Bejelentésére fogyasztóvédelmi szempontból átfogó ellenõrzést végeztünk az IRISH CAT sörözõben (Budapest, V. Múzeum krt. 41.), de szabálytalanságot nem állapítottunk meg. A próbafogyasztásnál felszámított és fizettetett összeg az árlapon feltüntetett árakkal megegyezett, a fogyasztásról megfelelõ tartalmú gépi nyugtát illetve részletezõt (fogyasztott ételek, italok megnevezve) adtak át a fizetéskor.

Jaj, szegények nem értették, hogy nekem nem a számlázással volt gondom, hanem hogy trükköztek. Persze nyilván egy embert nem tudnak ezzel a módszerrel lehúzni, ez csak társaságoknál jöhet szóba. Talán nem értették, hogy mi volt a probléma? Vagy nem is akarták? Nem tudom, a konklúzió, hogy a kedves Hatóság mégsem védi a fogyasztókat annyira, mint kéne. Nyilván nem a hiányzó összeget akartam megkapni, csak szerettem volna, ha másokkal ez nem történik meg a jövõben és kötelezik õket a rugalmasabb fizetési kondíciókra.

Ha a kedves Hatóság nem mûködik, talán a Homár igen. Ha felteszitek az oldalra a sztorimat, biztos sokan elolvassák majd, és megfontolják, hogy beüljenek olyan helyekre, ahol ennyire rugalmatlan a fizetés. Mert talán valami trükk van mögötte, mint az Irish Cat-nél.