Két cent hungarikum 300, 4 cent 500, villámgyorsan elköltöttük egy kisnyugdíjas havi illetményét, majd rázendítettünk a közismert anti-blues nótára, ami valahogy úgy hangzik: Vidám és mosolygós vagyok / tádá-dá-dám/ visszatért a nõm / tádá-dá-dám/ teli a zsebem pénzzel /tádá-dá-dám / leszoktam a piáról /tádá-dá-dám / és újra bízom a jövõben.
Tádádádám. Pozitív lelkiállapotunk odavonzott egy hobbiforradalmárt, aki lelkesen javasolta a Köztársaság tér megtekintését báj nájt báj lájt, de nekünk csordultig tele volt a szívünk szeretettel és kimentettük magunkat azzal, hogy nemhogy futni, de járni sem tudunk. Az illetõ jólelkûen elfogadta mentségeinket, mi pedig ugyancsak jólelkûen felsegítettük a földrõl.
Sajnos, az elfogyasztott pálinkák mellékhatásaként bõvebb beszámolóra nem futja, inkább tekintse meg kissé tengeribetegre sikeredett videónkat, mi is ennek alapján rekonstruáltuk az este nagyobb részét.
Ja, és celeb is legyen: láttuk a demokratás Bencsiket is, egyszerre két példányban.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.