A nagy szolgáltatók kedvenc ügyféltípusa, aki már nincs az élõk sorában. Mondjuk pénzt behajtani rajta nehezebb, a felszólításokra és a fenyegetésekre vajmi keveset reagál, ugyanakkor a szerzõdését sem tudja felmondani személyesen az ügyfélszolgálaton. Alábbiakban két egymástól teljesen különálló esetet tárunk fel, egy témobil, egy júpíszi:

Elképesztõ. Édesapám a múlt hónapban meghalt, és édesanyám mint rendes álompolgár beballagott a TMOBIL-hoz, hogy lemondja a TMOBIL elõfizetést. Vitte magával a halotti bizonyítványt, kifizette az utolsó díjat, és gondolta ezzel le van rendezve. Persze hogy nem. Mosolygós ügyintézõnk közölte, hogy ez bizony nem ilyen egyszerû. Merthogy elõfizetést csak az elõfizetõ mondhat le. Hogy idõközben elhunyt, az nem a mosolygós ügyintézõ problémája.

Így bizony csak felfüggeszteni lehet, de mosolygós ügyintézõnk megnyugtatta édesanyámat, hogy ne izguljon, ez nem kerül pénzbe. Arra a kérdésre, hogy ez meddig lesz akkor "felfüggesztve" csak annyi volt a válasz, hogy akár száz évig is.

A TMOBIL ennyire vallásos lenne? Komolyan vették a temetõ kapuján a feliratot? Elõrelátásuk azért extrém mértékû. Úgy gondolják, hogy ha mégiscsak igaza lenne az egyháznak és tényleg feltámadunk, akkor nehogymá' a konkurrencia hálózatát használjuk a hallelujához...:):):)

Zoltán esete egy kicsit körülményesebb, de a vége ugyanez:

Történt, hogy édesapám, aki egy kis Veszprém megyei faluban élt és lakott egészen 2005. június 1-ig, valamely oknál fogva - ma sem vagyok tisztában azzal, hogy miért is, talán pillanatnyi elmezavar hatására cselekedett - mûsorszolgáltatási szerzõdést kötött a Nagyérdemû UPC-vel 2003. november 26-án (mint az az elhunytát követõen kiderült). A „magas színvonalú” szolgáltatást 2005. június 1-ig élvezhette, amikor is végleg elhagyta az együgyû és suta tévémûsorokkal megtûzdelt földi lét e szféráját.

Bevallom, a mûsorszolgáltatás vonatkozásában fizetési elmaradásom keletkezett, mert épp folyamatban volt a „rendkívül rugalmas és zökkenõmentes” örökösödési eljárás és a „haláladók” kifizetése (hiszen aki járt már úgy ebben az országban, hogy valamely elhunyt hozzátartozójának halálával kapcsolatos ügyeket rendezni kényszerült, az tisztában van azzal, hogy itt most mire is gondolok), így – az üresen álló bakonyi ház miatt is - nem épp a Nagyérdemû UPC részére fizetendõ havi összegek képviseltek prioritást azokban a napokban. Mentségemre legyen mondva, hogy ugyan késedelemmel, de az említett befizetési elmaradásokat rendeztem, és a „haláladó” kifizetési eljárása során eljutottam végre arra a pontra, hogy felbontsam a mûsorszolgáltatási szerzõdést 2005. októberében, melyet az akkor megküldött levelemben, írásban meg is tettem.

Rövidre fogva; még további levelezés és telefonálgatás következett, mert a Nagyérdemû UPC kifejtette, hogy az általam elõzetesen megküldött saját lemondó nyilatkozatom nem elegendõ, mert (idézem) „elõfizetõi jogviszonyának megszûnését számítógépes nyilvántartásunkban csak a lemondó nyilatkozat kitöltése és az UPC Direct által biztosított technikai eszközök (mûholdvevõ berendezés, a hozzátartozó kábelek és kártya) visszajuttatását követõen tudjuk rögzíteni”, továbbá a fenti kötelezettségemnek 2005. év november 5-ig tehetek eleget, ellenben a „bejelentett szerzõdésbontási szándéka érvénytelenné válik”. Ezenfelül, a technikai berendezésekért õk ugyan ki nem szállnak, csakis az ezzel járó külön költségek kifizetése fejében teszik ezt meg, és csakis a veszprémi megbízott „dílerüknek” vihetem azokat vissza (viszonyításképpen: Bakonyszentkirály-Veszprém 37,3 kilométer).

E közben – derült égbõl villámcsapás – egy ügyvédi felszólítást is kaptam október 24-én, melyben az ügyvédnõ a UPC (!) megbízásából felszólított, hogy fizessek ki még további 10 641 Ft.-ot a felszólítás kézhezvételét követõ 5 napon belül, vagy ha ezt az összeget nem, vagy csak részben fizetem ki, akkor a szolgáltatási szerzõdést november 14-vel felmondja, ami a szolgáltatás végleges megszûnését eredményezi, melyet követõen köteles vagyok a technikai eszközöket 3 napon belül a várpalotai UPC ügyfélszolgálati irodának visszajuttatni. Nem tudja a bal kéz, mit tesz a jobb…

És itt követtem el egy nagy hibát: határidõre befizettem az ügyvédi felszólításra a követelt összeget, és határidõre visszajuttattam Veszprémbe a technikai eszközöket; azért oda, mert a Nagyérdemû UPC újabb kérdésemre azt a tájékoztatást adta, hogy az általa adott „ultimátum” az irányadó. (Csak körítésnek: a veszprémi díler egy seholsincs garázssor egyik lepukkant garázsában „székelt” akkor, amit plafonig zsúfoltak prehisztorikus technikai eszközökkel, és ahol, amikor meglátták az új formátumú személyi igazolványomat megkértek, hogy olvassam fel belõle az adatokat, mert olyat még nem láttak…mindezt 2005-ben…de, gondolom, ez is a UPC magas színvonalú szolgáltatásához tartozik).

Ezt követõen továbbra is kaptam az értesítéseket és fizetési felszólításokat különbözõ összegekrõl (és itt jön be az elõzõleg emlegetett hiba: mivel befizettem az elõzõeket, ezért automatikusan meghosszabbították a szerzõdés hatályát egy ún. „visszakapcsolással” – csak nem tudom, hogyan, amikor a technikai eszközöket úgymond már régen visszaszolgáltattam – talán a veszprémi garázsba kapcsolták a mûsort?). Enerváltan már csak annyit válaszoltam vissza írásban, hogy – mivel már teljesítettem a kifizetéseket és egyéb kívánalmakat és részemrõl az ügyet véglegesen lezártnak tekintem - nem fizetek, továbbá a telefonbeszélgetések során elkezdtem követelni a Nagyérdemû UPC jogi képviselõjének elérhetõségét (mondanom sem kell, a mai napig sem kaptam meg). Az összeg tavaly december végéig csak nõtt, én ugyanúgy vonakodtam fizetni, minekutána jött az új esztendõ…

Amikor is 2006. januárjában kaptam egy e-mailt, hogy a kiszámlázott visszakapcsolási díj nem volt jogszerû, DE (!) az egyenlegen 11.723 Ft elmaradást tartanak nyilván (azt már én sem voltam képes lekövetni, hogy vajon miért is), a szerzõdés megszûnésére 2005. október 31-én került sor (szerintük; szerintem 2005. november 5-én, hacsak nem vesszük figyelembe az ügyvédnõ által jelzett esetleges 2005. november 14-t) és hogy (idézem) „a jelenleg fennálló 11.723 Ft hátralék jogos, ettõl eltekinteni nem áll módunkban. Kérjük, hogy ezen elmaradást kiegyenlíteni szíveskedjék.” Ezenfelül, szóba hoztak még egy 12.000 Ft.- összegû ajándék szerelési díj visszakövetelésérõl szóló passzust is, de azt már nem szeretném e sorokban részletezni, mert már így is túlságosan lefoglaltam mások figyelmét terjedelmes levelemmel…

Mindennek nyomatékosításaképpen, a napokban kaptam egy további levelet egy ún. CreditExpress nevû telefonos behajtási cégtõl, hogy a velem szemben fennálló UPC Direct szolgáltatásra vonatkozó követelés behajtására õket hatalmazta fel a megbízott MTT Kft., ezért az adataimat nyilvántartásba vették. Az összes fizetendõ tartozás egyébként 13.621 Ft.-, melynek befizetési határideje 2006. december 5-e volt. Az összeget egyébként egy 11.723 Ft.- összegû ún. „számlatartozás”, és egy 1.200 Ft.- összegû „adminisztrációs költség” tette ki…

Nos, az esetek nagy részében a halál eléggé exkluzív oka annak, ha egy szolgáltatás, vagy egy szerzõdés hatályának felbontását megkísérli valaki…azzal ugyan nem vagyok tisztában, hogy az MTT Rt./UPC, mint fapados mûsorszolgáltató részére milyen indok nyom a latban nagy súllyal ahhoz, hogy felbontható legyen a vele kötött szolgáltatási szerzõdés? Egy jó kiadós tsu-nami? A globális felmelegedés? Vagy naprobbanás? Esetleg, ha beszipkázza a gyanútlan ügyfelet egy fekete lyuk? Netán a tér-idõ kontinuum felbomlása? Esetleg egyik sem? Vagy az összes egyszerre?

A CreditExpress által mellékelt csekken szereplõ összeget természetesen befizettem, nehogy, a profittömeg növelésének trendje véletlenül is megbillenjen. Tanulság? A TV öl, butít, és nyomorba dönt…de fõleg, még a másvilágra is elkísér(t)…