Az alábbi történetet szeretném megosztani Veled, mindenki okulására. Elnézést ha hosszú a levelem de maga a történet sem egyszerű. 2007-11-07.-én elmentünk a párommal az Asko Bútor áruházba, ugyanis megtetszett egy katalógusukban látott hálószoba garnitúra.

Megérkezésünktől számítva 10-15 percen keresztül próbáltunk találni valakit, aki segíteni tudna nekünk, de a biztonsági őrön és a pénztároson kívül sehol senki.

Végre találtam egy hölgyet, egyen pólóban, na, gondoltam majd ő. Udvarias kérdésemre, miszerint merre is keressük a bútort, a következő meglepő válasz érkezett:

 - Én nem értek a bútorokhoz. / Nocsak, gondoltam, én sem, nem is dolgozom bútor áruházban. / Na sebaj, akkor mit tegyünk?

 - Kérdezzenek meg egy másik kollégát. Mire én: - Másikat? Nincs itt senki….

 - Akkor talán az emeleten….

Rendben, felmegyünk. 40 perc alatt sikerült megtudni, hogy érdemes várnunk, valóban van a termékből raktáron, fizethető. Fantasztikus, akkor még egy komód is kellene, ezt csak rendelni lehet, semmi baj, megrendeljük, előleg letesz, majd hívnak, ha meglesz.

Raktárban várunk, várunk, autók jönnek, mennek, 70 perc és az ötödik olyan autó távozása után, amit érkezésünk után szolgáltak ki, megkérdem mi újság a bútorommal, nem terveztem az egész napot rászánni erre a vásárlásra. Hááááát, az ágyrácsot nem találják. Ez még nem is dühítene fel, előfordul, hogy „ írja a gép „ és mégse találják, de VELEM mikor szándékoztak ezt közölni? Záráskor? Megadhatnák a lehetőséget, hogy eldöntsem: megvárom, visszajövök érte, utánam hozzák, vagy mi legyen? Költözés ugyanis két hét múlva, semmi gond, a megrendelt komóddal együtt elhozatom velük az ágyrácsot is. Ezen sikerült magukat felhergelni, mégis mi az, hogy szólni mertem, kitolja a raktáros a sok lapra szerelt mindenfélét és egy gúnyos megjegyzés közepette  - „ Van közte, amelyik nem könnyű „ – eltűnik az ajtó mögött. Ez már csak azért is jelzésértékű volt, mert előttem MINDENKINEK segítettek pakolni. Kettőnknek a párommal nem volt esélyem leemelni a rámpán a cuccot, de egy másik várakozó vásárló segített, ezúton is köszönet Neki.

Eljön a november vége. Asko Bútor honlapján kizárólag telefonszám van, e-mail cím nincs, tárcsázom 2 napig, mire valaki felveszi és közli velem, fogalma sincs mikor lesz ágyrácsom, legyek türelemmel, hívni fognak, amint megérkezik. O.K. és a komód? Ja, az itt van. Mondom nem hívtak, ahogy megígérték, mit tud ígérni, hogy az ágyráccsal másként lesz. Semmit. Fantasztikus, akkor kérem, hogy a kettőt együtt amint lehet, szállítsák ki nekem. Azt nem lehet. Miért is? Mert a komódra csak előleg lett fizetve, azt személyesen kell rendezni. Én nem akarok többé oda menni, kifizetem a szállítónak. Na, azt nem lehet, külsős céggel szállíttatnak, annak az embernek nem adhatok pénzt. Azért ha ezt mondták volna, kifizetem már előre, semmi kedvem vidékről kocsikázni hozzájuk. Kaptam még egy óriási ajánlatot. Menjek be, fizessem ki és akkor kiszállítják. Micsodaaaa? Ha már ott vagyok el is tudom hozni, semmi szükség rá, hogy kövessen engem agy másik autón valaki, akinek megint jó sok pénzt tudok fizetni.

Ez 3 napja történt. Telefont azóta sem vesznek fel, faxot küldtem, hogy keressen már meg valaki, mert ki fogok készülni de semmi. Itt tart a történet, el nem tudom képzelni mikor tudok kinyújtózni az ágyamon, személyesen nem tudok elmenni, ahhoz messze van, hogy kocsikázzak egy „ Fogalmam sincs „ – ért, kicsit tanácstalan vagyok.Használható ötleteket elfogadok, cserébe én is adok egyet: mindenki kerülje el jó messzire ezt az áruházat.

Üdvözlettel:

Krisztián