Hiába ügyfélkapu, hiába az internettel könnyített ügyintézés, van az a helyzet amikor buszra kell szállni hogy személyesen, sorbaállás után intézzük el ügyeinket. Na de az nem mindegy hányszor kell ezt megtenni, hány napig tart és mennyit fizetünk rá. Egy idegesítő történet az illetékhivatalból, aminek még a végén sincs útlevele senkinek.

Idősödő anyósomékat szeretnénk elvinni nyáron a tengerpartra, Horvátországba. Az Unión belül új típusú (kártyaformájú) személyi igazolvánnyal, vagy érvényes útlevéllel lehet közlekedni, és anyósoméknak még a keménykötésű füzetke személyi igazolványuk van, nekiindultak az Okmányirodának, hogy csináltatnak útlevelet.

Nap 1:

Odacsoszognak, időpontot kérnek. Kapnak. Természetesen nem aznapra. (ők nem internet-felhasználók, nem ügyfélkapun átkelők, ők bizony odamennek gyalogosan, buszra kapaszkodva és elintézik). De az időpontadó ügyintézőtől kapnak két darab csekket egyenként 6.000.- Ft-ról, hogy azt fizessék be, azzal jöjjenek már a kapott időpontra.

Nap 2:

Másik napon, a kapott időpontra, befizetett csekkekkel a kézben visszabumliznak az okmányirodába. Mondják: útlevelet akarnak csináltatni. Leülnek, „ladies first”, anyósomat megfotózzák, adatokat felveszik, stb. Minden rendben.

Jön apósom, nyújtja a hatezres csekket. Kislány a pultnál sokkot kap. Nem tudja megcsinálni az útlevelet, mert apósom elmúlt 70 éves, és neki nem 6.000.- csak 1.500.- Ft a csekk és az nincs befizetve. Mondja apósom, ott egye meg a fene, vesszen ötezer forint, úgyse tudott róla, essenek már túl rajta, mer baromira fáj a lába. Nem lehet!!! A kislány ad egy újabb csekket, ezúttal 1.500.- forintról, szaladjanak el a postára, fizessék be, és jöjjenek vissza, de iparkodjanak, mert aznap már csak másfél óráig van félfogadás. Anyósomék elbumliznak postára, kicsengetik az újabb 1.500.- forintot, aztán szaladnak vissza az okmányirodába. Kérdezik, hogy akkor most ugye visszaadják a 6.000.- forintos csekkre befizetett pénzt? Mondja a kislány a pult mögött, hogy nem, arra sajnos nincs lehetőség, az illetékhivataltól kell visszaigényelni.

Nap 3:

Anyósomék aznap már nem szaladgáltak. Másnap illetékhivatal a program. Délelőtt mennek, akkor még nincs olyan meleg, nincs tömeg, Ja és nincs ügyfélszolgálat az illetékhivatalban. Fél tizenkettőre érnek oda, a recepción közlik velük, hogy délután egytől lesz ügyfélszolgálat. Anyósomék nem akarnak visszajönni, úgyhogy lehuppannak a recepció előtti fotelekbe, beszélgetnek, múlatják az időt. Időközben egyre több ember jön be az illetékhivatalba, és rohan el dühödten, hallva a hírt, hogy a közeljövőben nem foglalkoznak velük. Anyósom furcsállja, hogy ő az egyetlen, aki békésen üldögél, így visszamegy a recepcióshoz és kéri, hogy adják neki vissza a tévedésből befizetett hatezer forintját. Recepciós kacag egyet, majd közli, hogy hivatalosan, ajánlott levélben kell folyamodni a hivatalhoz, igazolni a befizetést, a születési anyakönyvi kivonat másolatát kell csatolni, és minden egyéb dokumentumot.

Nap 4:

Anyósomék másnap, kikeresték a dokumentumokat a házi könyvtárból, elballagtak lefénymásoltatni őket. Hazaérve szépen, cirkalmas betűkkel megírták a levelüket az illetékhivatalnak, hogy kérik szépen vissza a hatezer forintjukat. Elballagtak a postára, rövidke sorban állás után ajánlottan, elsőbbségivel feladták. Ez múlt héten volt.

Gondolom, az illetékhivatal meg majd valamivel elüti a dolgot, hogy ilyen kis tételekkel nem foglalkozik, vagy ilyesmi.

Jelenleg:

• Négy munkanapot töltöttek különböző ügyfélszolgálatokon
• Durván 15.000.- forintot költöttek el, viszont
• Egyetlen útlevelük sincs.

Egyébként mindezek ellenére várják nagyon, hogy életükben először lássák a tengert…