Pár napos ausztriai nyaralásunk hozott végképp kedvet a szelektív hulladékgyűjtéshez, de egyelőre nem ment minden simán. A lenti levél olvasása előtt épp egy dupla környezettudatos megmozduláson voltunk túl, mivel a Péter által is hivatkozott oldal szerint a Lövölde téren is kéne lenni egy szigetnek, de hiába köröztünk a petpalackos, újságos, dobozos szatyrainkkal, nem találtunk rá. Végül a Dob utcai tárolókat választottuk, ahol hasonló állapotokkal találkoztunk, mint levélírónk: ami vegyes szemét nem fért el otthon, azt diszkréten a színes kukák mellé halmozták lakótársaink.

Az alábbiak a nagy nemzetközi hitelválság közepén minden bizonnyal eltörpülnek, dehát mégiscsak jobban felborítja az életünket, mint az alapkamat meg az árfolyamok. Szóval, 2 éve már, hogy beköltöztünk kellemes kis kertvárosi lakásunkba: csöndes, nyugodt környék, néhány lakásos társasházak, szép és gondozott belső park, játszótér, szökőkút. A szomszédaink is jófejek, tehát néhány kivitelezési slendriánságot leszámítva, tényleg vígan éldegélünk, sajátkertes földszinti lakásunkban. Igaz, éppen előttünk megy el egy kis utcácska, dehát olyan jelentéktelen a forgalma, hogy még a kukásautó hajnali zörgését is elfogadtuk, mert hát megértő emberek vagyunk.

De egyik nap elért minket is az EU-csatlakozás hétköznapokat is átrendező szele, és megjelent egy csodálatos "szelektív hulladékgyűjtő sziget" éppen a kertünk előtt. Persze a néhány helyes parkolóból elfoglalt rögtön két autónyit, meg dizájn-orientált ízlésünk is kicsit hümmögött, dehát mégiscsak Európa közepén éreztük magunkat. Örömmel láttuk, hogy lakótársaink is így vannak ezzel és szorgalmasan válogattuk szét a hulladékot, és hordtuk a megfelelő tartályba.

Na, de néhány hét alatt kiderült, hogy a magyar emberek a szelektív hulladékgyűjtést igen sajátosan értelmezik. Azon még csak heherésztünk, hogy megjelentek olyan arcok, akik valamiért éjjel 11-kor gondolták alkalmasnak a pillanatot a színes és fehér üvegek behajigálására, de a házunk elé szoktak a korábbi papírgyűjtőversenyek utódai sőt egyéb emberfajták is. Nem is ragozom tovább, a képek magukért beszélnek. Gyakorlatilag egy permanens lomtalanítás lett az életünk, a gyönyörű látvány mellett megjelentek az első újrahasznosítók is, hol különböző rágcsáló, hol emberalakot öltve.

Közös képviselőnk segítségével hónapok óta különböző kérvényeket foglamazunk meg a XVI.kerületi önkormányzathoz, de a létező legkülönbözőbb bürokratikus indokkal hajtnak el minket, fittyet hányva a 30 napos válaszadási határidőre is, érdemi intézkedésnek még a reményét sem látjuk. Na de talán a nyilvánosság ereje egy kicsit meglöki a gépezetet, és addig is talán néhányan magukra ismernek és nem hordják ide a legkülönbözőbb hulladékaikat.

Aképeken láthatjátok, hogy különböző időpontokban készültek, szinte bármikor tudok hasonlókat készíteni, csak ki kell néznem az ablakon. Ja, ez az egész élőben is megtekinthető a XVI. kerület Vágás u. 39-41. szám előtt.

Üdv
Péter