István kirándult, aztán megszomjazott, betért egy cukrászdába és Traubit ivott. Eddig hétköznapi a sztori, az viszont már kevésbé, hogy olvasónk felségjelzés nélküli, törvénytelen üdítőt vásárolt. Külön pikantéria, hogy a címkementes terméket az eredeti palackba csomagolták. Részletek lejjebb.

Gyerekkorom óta kedvenceim közé tartozik a Traubisoda, ami - bár lehet hogy emiatt nem lettem sikeres ember - az ízével régi balatoni nyarakra, családi bulikra emlékeztet. Mondhatni egy fajta érzelmi kötelék ez köztem és a Traubi közt, na. Szóval a hétvégén sem tettem másképp egy kiadós bakonyi túra után, mint betérve egy kicsiny falucska kicsiny cukrászdájába, porosan, izzadtan és szomjúhozva a hideg, buborékos műszőlőlét, kiemeltem két zöld üveget a cuki hűtőjéből. Leerőszakoltam a torkán egy szívószálát, majd az első üveg kihörpölése után kezdtem csak pillantgatni az üvegre. Azt a a műtőkén növő, EU-nonkomform mindenit! A megdöbbenéstől majd' puchlászló táskájának aljáig csúsztam: sehol egy, a "termék" eredetére, összetevőire, minőségi idejére, gyártójára utaló cetli, tacepao, post-it, semmi!

Benéztem a hűtőbe, s lám, a többi üveg is csupasz!

"Kis" képzavarral: hát honnan tudja a nyeretlen kétéves, micsoda legendát tölt magába? Nekem könnyű, életkoromból adódóan a zöld üvegszínből, az üvegbe domborított "Rátonyi" feliratból sejtettem: maga az üveg eredeti. Na de mit ittam valójában s azt ki tette bele? Ez már örök titok marad, mint Zidane IQ-ja.

Halványan rémlik még valami egy régi-régi Traubi-név háborúról (Balatonvilágos vs. Miskolc) lehet hogy egy újabb ütközetet vívnak csendben, vidéki kis cukrászdák rejtekén?

(A művirágért sünt kiáltani tilos, a cukrászda kedves-rendes hely.)