Bedlam hosszú, de annál drámaibb sztorija bemutatja, milyen tortúrán kell átesnie, aki nulla százalék THM-mel akar hitelt fölvenni a Media Marktban. Na és az is kiderül, hogyan vesznek föl hitelt hajléktalanok, kísérővel.

Egy érdekes, és a tapasztalatok alapján sok embert érintő problémáról szeretnék írni pár sort. A Media Markt június 6-14-ig rendkívüli hitelakciót hirdetett meg, miszerint most 30 hónapra vásárolhat(?) a jóhiszemű 0% THM-mel, az eddigi megszokott 10 hónap helyett. Ennek utánaolvasva azt tudtam meg, hogy azért akcióznak ilyen módon, mert így többen vállalják a hitelt, és a futamidő hosszúsága miatt a törlesztőrészletek is jóval vállalhatóbbak. Párommal régóta tervezünk venni mosogatógépet, ezért gondoltuk, itt az alkalom, végre egy jó ajánlat. Bementünk hát az Óbudai Media Marktba, ahol kiválasztottuk a gépet (kiállítási pédány, 99.000-ről leárazva 88.000-re), meg ha már Homár (höhö) megengedtünk magunknak egy kontaktgrillsütőt is. Amikor minden készen állt, átfáradtunk a hiteles pulthoz, ahol 2 ügyintéző próbált lépést tartani a hitelért sorban állók egyre növekvő tömegével. Amikor beálltunk a sorba, 6 ügyfél volt előttünk, további kettőnek pedig épp intézték a hitelét. Fejenként legalább fél óra volt az ügyintézés, így kb. 2 és fél óra sorban ÁLLÁS (mert nem volt szék, ahova mondjuk az idősebbek leülhettek volna) után kerültünk az ügyintézőhöz. Felkészülve ültünk le, megvolt a Media Markt-os munkáltatói igazolás, minden egyéb papír nálunk. Személyi, lakcímkártya, adókártya, munkáltatói igazolás odaad, néni elkezd írni. Minden adatot, amik az átadott dokumentumokon (ld. feljebb) fellelhetőek voltak, be kellett diktálnom. Volt olyan (pl cégjegyzékszám), amit nem tudtam fejből (de biztos én vagyok ilyen hülye), ezt, amikor kérdezte a "kedves" ügyintéző, elvettem előle a papírt, és láthatóan felolvasva bediktáltam, majd visszavette a papírt, mert hogy az kell neki. Halkan megjegyzem, akkor mi a faszén nem olvasta onnan... Mindegy, haladtunk a dolgokkal, kérdezte a nő, hogy szeretnék-e kérni hitelfedezeti biztosítást havi +500 forintért (a termékek 120.000 forintba kerültek, így 60 hónapra 4.000 HUF lett volna). Gondolkodtam a dolgon, de a nő megkönnyítette a döntést, mert odasúgta, hogy anélkül nem nagyon szokták megadni a hitelt. Tehát ha így vesszük, a hitel leteltével 138.000 HUF-ot fizettem volna vissza (mert ha nem átutalással vagy csoportos beszedési megbízással fizetek, hanem a régi jó sárga csekkel, részletenként megfejeli az összeget egy százassal). Nesze neked 0% kamat, 0% kezelési költség, 0% önerő... Szóval tehát mindent bediktáltam, elvállaltam a rejtett lehúzást (biztosítás), nem rossz igazolt keresetet prezentáltam (150.000 nettó). Oké, minden rögzítve, felküldi a bankba, amíg nem érkezik válasz, mászkáljak kicsit... Ja, 3 óra Media Markt-ban sorban állás után mi sem jobb, mint még fél óra Media Markt-ban mászkálás... Fogtam magunkat, beültünk a MM melletti vendéglátó egységbe enni-inni valamit. Fél óra múlva (hozzáteszem 19:00-kor végeztünk a hitelügyintézőnél, vasárnap 20:00-ig van nyitva a MM) visszamentem, - otthagyva a tequila chicken szendvicsemet - hogy megkérdezzem, mi a helyzet. Még semmi, később érdklődjek... WTF? Megkajáltunk, visszamentünk, megérdeztük. Azt mondta, épp most beszél a főnökével, és azt kérdezi, hogy hogy lehet, hogy én (FIGYELEM! ÁLNÉV! A vezetéknevem nem valami gyakori, ennek később lesz jelentősége) Tékozló Gábor vagyok, az engem alkalmazó Kft. tulajdonos-ügyvezetője pedig Tékozló Attila... Hát, mondom, úgy hogy rokon. Erre ő: édesapja? Erre én: nem, a testvérem. Kicsit susmusolt a telefonba, majd azt mondta, hogy a főnök azt mondta, hogy vagy befizetek 50% önerőt, vagy viszek APEH jövedelemigazolást 2008-ról. Már vérzett az agyam a tortúra miatt, mondtam, nem áll az alku. Storno az egész, a MM-ban senki sem értette, hogy miért utasítottak vissza, se az alkalmazottak, se mi, se a szintén válaszra váró vásárlók. Szóval havi 2.000 forintra vagyok jó a Credigennél... Hozzáteszem, ápolt, és megjelenésére adó embernek tartom magam. Egyszóval nem kapnék ingyen levest a Moszkva téren, de ez majd a későbbiekben lesz poén.
Itt felhívnám minden Coca Colánál dolgozó ember figyelmét arra, hogy ha a családnevük Coca, felejtsék el a MM ajánlatát... Pffff....
Másnap (ma) futottunk még egy kört, egy másik MM-ban (Pólus), másik mosogatógép, szintén mintadarab (de ahogy hallottam a háztartási nagygépekből csak a kiállított darabok voltak - érdekes). Párom nevére próbáltuk meg ugyanezt a vásárt, kiválaszt, sorba beül. Ott már az eladó mondta, hogy valószínűleg csak időpontot fogunk kapni. Az ügyfélszolgálaton szerdára adtak időpontot, de azt mondták, hogy ha beülünk a sorba, valószínűleg sorra fogunk még ma kerülni (18:00 volt akkor). Itt már (valamelyest) tanultak a dolgokból, és le volt rakva néhány szék. Ok, beültünk, vártunk. Az egyik ügyintézőhöz leült egy kb 60-70 éves (lehet, hogy csak 40 volt, de a kemény élet megacélozta) kopott, színét izzadságtól foltokban elvesztett pólót, koszos oldalzsebes szakadt nadrágot, lyukas (!!!) cipőt, és VSOP fekália-aurát viselő "úr", és kísérője. Mindeközben biztos távolságból figyelte őket a szintén ő társaságukba tartozó mintapéldány kanmadár, rajta már 'cinosz' ruha. A hajlékony bácsi volt a hitelfelvevő, aki a kis oldalzsebéből adta a szakadtabbnál szakadtabb papírokat, a "testőr" pedig válaszolgatott a kérdésekre. Hozzáteszem: all in, hogy nem voltak rokonok... Amikor az ügyintéző kért egy vezetékes telefonszámot (azt nem hallottam, hogy a bácsié kellett-e, vagy a munkáltatóé), a bácsi hebegett-habogott, a guard is. Ügyintéző kérdezte, hogy "akkor valami szomszéd, vagy feleség, vagy valaki", akkor nagy nehezen bemondtak valamit (90%, hogy fülke volt). Bepötyögte az adatokat, itt és itt írja alá, megkapta a hitelt, mehet az áruért. Slusszpoén: megkérdezte a "kísérő" nevét is, mire bediktálta, hogy Lakatos Bartolomeo (ÁLNÉV!), és "diszkréten" megkérdezte: de ugye ez nem lesz rögzítve sehol 'cókolom?! Nem, nem lesz. Tíz perc múlva boldogan tolták ki a házimozi-rendszert, amit a kedves ügyfél (feltételezhetően ház nélkül) csak mozi-rendszernek vett... Ez a magyar valóság keziccsókolom. Hab a tortán, hogy 19:00-kor sorra is kerültünk volna, ha nem érkezik meg a 19:30-ra(!!!) időpontot kapott ember, és ül le fél óráig ügyintézni. 19:30-ra(!!!) végeztek is, mire mi jöttünk... VOLNA, ha nem mondja azt az ügyintéző, hogy sajnos több ügyfelet nem tudnak fogadni, mert van még egy Kiss Rozália, aki szintén időre jött, és már csak vele fognak ma foglalkozni. Hátranéztem, és még legalább öten vártak a sorukra. Megkérdeztem a nőt, hogy akkor 1: miért adnak 19:30-ra időpontot, 2: azt, aki nem Kiss Rozália, miért nem küldik haza? Erre azt válaszolta, hogy kérdezzem a MM-osokat, mert ő csak egy banki alkalmazott... Vagy én vagyok hülye, és mindenki, aki várakozott Kiss Rozália volt (közülük 2 szakállas), vagy ez tényleg fair így. 21:00-ig van a munkaidejük, és legalább ötpercenként elmondták, hogy már mióta itt vannak, és tegnap is és holnap is, és fáradtak. Mire én halkan megjegyeztem a páromnak: igen, és ezért fizetik őket, és ezt úgy hívják, hogy munka. Holnap veszek egy csövest... Laptopot fog vennni meg egy autó hi-fi-t.
 
...megköszönném, ha publikálnátok ezt az írást, nem az exibicionizmus hajt, hanem a tájékoztatás. Minden jót:

aka bedlam