Látom magam előtt, ahogy az Erste Bank forradalmi tanácsa lázas megbeszélést tart, ami szavazással végződik. Az éhségtől támolygó belső reformerők, önmagukat is meglepve, azzal a lázító ötlettel állnak elő, hogy talán megelőzhetők lennének az emberevési és csonkolásos esetek, ha az épületben este 8 óra előtt engedélyeznék a szendvics árusítását. A fontolva haladók a hat órát támogatják, ami ugyan munkaidő után van, de szerintük első lépésnek ez is történelmi jelentőségű. A radikálisok már fél öttől legalizálnák a szendvicset, háromnegyedtől pedig a kólát. Már-már patthelyzet alakul ki, amikor belép a vezérigazgató, és mindenkit megdöbbentve a forradalom élére áll, és ördögi húzással a reggel kilencet javasolja. A szakszervezeti titkár erre, egy körözöttes zsemléért cserébe, visszaadja a HR-igazgató tőből lerágott bal karját, és megköttik a paktumot. A bizonyíték fent látható, fotózta és elküldte gargapitic, hála érte.