Az Aldiról lantoló Tóta W. Árpádnál is meglepőbb talán, hogy Maaalna egy magyar állami egészségügyi intézményt magasztal alant. A magyar fogorvosképzés Halácsillagáról az épület megnyitása után írtam riportot, itt olvasható. Maaalna nem írt, hanem könnyezett, mert fájt az ínye, a körzeti fogorvos nem jött rá, hogy ő lenne az illetékes, szájsebészhez küldte, ám olvasónk végül eljutott a Kánanánba, vagyis a Fogorvostudományi Oktatási centrumba a budapesti Szentkirályi utcában. Akinek van onnan pozitív vagy negatív tapasztalata, írja meg nekünk!

A múlt héten megszaporodtak a szomorú egészségügyi témák, ezért felbátorodtam, hogy megosztom veletek a történetemet. Minden jó, ha a vége jó jeligére.

Történt ugyanis, hogy begyulladt az ínyem. Nagyon. Ez nem a post pop-corn érzés volt, annál sokkal fájdalmasabb. Így ellátogattam a fogorvosomhoz, aki igaz, hogy körzeti, de bűbájos... Megnézett, és mondta, hogy ez bizony nagyon durva, irány a Mária utcában a szájsebészet. Gondoltam remek, ezt nem fogom hamar megúszni, remegő lábakkal átsétáltam. Itt csak a betegfelvételig jutottam el. A hölgy közölte, hogy mivel 9. kerületi lakos vagyok, kivárhatom ugyan a soromat, de az orvos nem fog tenni semmit, csak átküld a Szent István Kórházba. Logikusnak tűnt, hogy akkor nem várok, metróra fel.

A kórházban a leghátsó épület a szájsebészet. A szokásos tömeg, fejetlenség, nem tudni ki ki után jön helyzet fogad. Kicsit elborzadtam, mert a beszélgetések alapján mindenkinek fogat húztak. Szinte a vágóhídon éreztem magam. Mire sorra kerültem, már nem csak a lábam remegett... Bementem, mondták, rögtön üljek a székbe. Két nővérke éppen próbálta beazonosítani, melyik – kinek a TAJ kártyája. Bejött a doktor úr, majd miután megpróbáltam elmondani, mi a probléma (nem igazán tudtam kinyitni a számat), nem értette mit keresek ott. A probléma a fogkő, amit a fogorvosnak le kellett volna szednie, neki nincs ehhez eszköze, menjek vissza a fogorvoshoz. Ekkor kezdtem kétségbeesni. De legnagyobb szerencsémre a doktor úr hangnemet váltott, és azt mondta: „Tudja mit, elküldöm magát az ország legjobb helyére. Ott majd meggyógyítják!” És megadta a Fogorvostudományi Oktatási centrum címét, a Szentkirályi utcában.

Hittem is neki, meg nem is. De nagyon fájt, és éreztem, hogy ez a nap erre rá fog menni, úgyhogy visszaültem a metrora. Eszembe jutott a jól ismert "nem gondoltam, hogy velem is megtörténhet" érzés, hogy beszippantott az egészségügy beteg rendszere.

 

Megérkeztem, és csodát láttam, mert igaza volt a doktor úrnak. Már a körülmények is egész mások. Tisztaság van, rend. A földszinten bejelentkezel, azt fent az osztályon látják. Nem kellett sokat várnom, és egy fiatal orvos be is hívott. Innentől minden jóra fordult. Kedvesen, de nagyon alaposan ellátták a beteg ínyemet. Mindent elmagyarázott az orvos, felírt gyógyszert, új időpontot egyeztettünk. Pár nap múlva visszamentem, várnom kellett, amiért többször elnézést kértek. Megdícsértek, hogy szépen gyógyulok, a nővérke kedvesen megsimogatta az arcomat. Semmi sem fájt a két kezelés alatt, de mégsem emiatt megyek vissza szívesen. Hanem a hangnem, és a hozzáállás miatt.

Ollós barátom, ha van fogad, csak ide menj.

Maaalna