Péter megtanulta, hogya Raiffeisennél annyira felkészült a telefonos ügyfélszolgálat, hogy személyesen nem is tudnak segíteni, ha számlát akar lemondani az ember. Csak miután felhívta, derült ki, hogy az előtte ülő pénztároskisasszony hogyan akarta lehúzni:

Van egy számlacsomagom a Raiffeisennél, amit eredetileg folyószámlaként terveztem használni, de aztán mégsem ezt tettem (amiben szerepe volt a kissé nehézkes online felületének - de ez most más téma), hanem csak némi befektetett pénzt tartogattam rajta. A számlacsomag igénylésénél kértem hozzá két dombornyomott bankkártyát is, amelyeket fenti okokból sohasem használtunk, azonban minden évben szorgalmasan levonták utána az éves díjjat. Ezt lassan kezdtem megunni, ezért elhatároztam, hogy megszüntetem a kártyákat, e célből pedig szépen bemegyek az intézmény Debrecen Plaza-ban lévő kirendeltségébe, mert tapasztalatból tudom, hogy míg kártyát megrendelni telefonon kb másfél tőmondatba kerül, addig a kártyát lemondani akaró ügyfeleket minden bank személyes ellenségének tekint, és ennek megfelelően gördülékenyen kezeli.

Sorra is kerültem, felvázoltam az ügyintéző hölgynek mi járatban vagyok, és vártam az első ütést. Nem kellett soká várnom, rögtön falhoz lettem állítva a kérdéssel, hogy "Hol a régi kártya?" Hát, mondok, sajnos azt nem tudom hogy hol lehet, kb. 6 évvel ezelőtt igényeltem, sose használtam, azóta túlvagyok egy építkezésen, egy költözésen, egy házasságon, egy babaszületésen, a régi kártya valahol több köbméternyi doboz egyikében lehet, ha egyáltalán, de gondolom már úgyis le van járva, hát nem mindegy akkor? A kérdés költői volt, nem volt mindegy, ebben az esetben ők ugyanis lehúznának engem kártyánként 10-20kHUF-al, mert miért ne. Eddig nincs is semmi baj, végülis ha ez a szabály, ez a szabály. Kérdem persze, hogy azért nem lehetne-e tenni mégis valamit a jó ügy érdekében, de a válasz Hofit idézte: "NEMLEHET!!"

Jó, mondom, essünk túl rajta.  Na ekkor kaptam azt a kicsit Monty Pythonos választ, hogy oké, de ebben az esetben ő nem tud nekem segíteni, hívjam a telefonos ügyfélszolgálatot, csak ők foglalkoznak ezzel. Elkerekedett a szemem, gondoltam magamban, nagyot fordult a világ tavaly óta, amikor a CIB által rámerőszakolt hitelkártyától minden telefonos könyörgésem ellenére kb 3 személyes ottjárással tudtam megszabadulni. Mondom a hölgynek, hogy, "Na, ne már!", de komolyan gondolta. Ekkor ment fel bennem a pumpa, oké, végülis én is informatikus vagyok, kicsit ismerem a másik oldalról is ezeket a dolgokat, workflow, kompetencia, hatáskör, stb., de ez azért ott bele az arcomba kicsit sok volt.

Így hát ott, az ügyintéző asztalánál ülve fogtam a telefonomat, és felhívtam a bank ügyfélszolgálatát, ahogy a kedves hölgy javasolta. Ő először értetlenül nézett, tett pár próbálkozást az eltessékelésemre, hogy segíthet-e még valamiben, de én elhatároztam, hogy nem állok fel onnan, amig a dolog le nem zárul. Szépen végighallgattam a sok reklámszöveget, megküzdöttem a robotmenüvel, hallgattam a zenét, majd amikor sikerült élő, valódi emberrel kommunikálni, felvázoltam neki a szituációt. Nagyjából ő is azt mondta el, amit az asztalnál ülő hölgy, de mikor tőle is megkérdeztem hogy akkor most ez a végleges, megjelöljük, akkor ő azt mondta hogy egy pillanat, azért belenéz a számítógépbe. Belenézett, majd tájékoztatott hogy a szóban forgó kártya már valóban lejárt, küldtek is nekem egy újat, de még nem vettem át. Hohó, mondom, akkor elég ha azt leadom? Bizony elég. És hol tudnám én azt a kártyát átvenni? Hát a Raiffeisen Debrecen Plaza-ban lévő kirendeltségén.

Mosoly ült ki az arcomra, megköszöntem a segítségét, letettem a telefont, majd az asztal másik oldalán ülő kicsit már türelmetlen hölgyhöz fordultam, hogy ugyan nem hozná-e ki a raktárból a káryámat, aminek a hiánya miatt meg akart vágni egy csomó pénzzel? Grimaszolt egyet, kihozta, átadta, én leadtam, és happy end.

...lett volna, de azért kaptam még egy hátbalövést azzal, hogy a másik kártyát, ami feleségem nevére szól, csak ő tudja, csak személyesen megszüntetni, hiába bármilyen meghatalmazás, telefonálás, végrendelet, akármi, neki most 8 hónapos terhesen akkor is személyesen kell bemenni.