Az OTP nem töri magát, hogy kedvében járjon ügyfeleinek, unott ügyintézők tologatják a papírjait, de csak addig, amíg pénzünkkel együtt ott nem akarjuk hagyni a bürokratikus szervezetet. Utána hirtelen sokkal dinamikusabbá válik a cég.
Erre akkor döbbentem rá, amikor a bank ajánlott levélben szólított fel egy kellemetlen összeg befizetésére, ingóságaim lefoglalását helyezve kilátásba. A felszólítás olyan volt, mint a rég elfelejtett kellemetlen osztálytárs feltűnése, aki sosem volt szép idők emlékére hirtelen pénzt követel.
Az OTP-vel néhány évi küszködés után nyáron ugyanis megszakítottam a kapcsolataimat. Számlámat lemondtam, pénzemet egy rugalmasabb intézmény kezelésére bíztam, és mivel elszámolni valónk nem maradt, gyorsan elfelejtettem az együtt töltött időt. Egészen a fenyegető levél átvételéig.
A szakítás után már bizarr hangvételűnek tűnő felszólítással befáradtam egy OTP-fiókba, ahol kiderült: számlámat kérésem ellenére sem szüntették meg, a rendszeres átutalások hiányában a számlaköltség megugrott, és azt most már szeretnék bevételezni tőlem. Az ügyintéző szerint közvetett nyoma vannak annak, hogy valóban szakítani akartam a céggel: a bankkártyámat például megszüntették és minden pénzem egy másik bankba került. Maga a számla azonban ketyeg, mint egy időzített bomba.
A letiltást egyedül azok a papírok bizonyítanák, amiknek nyilván már nem vagyok birtokában, hiszen míg a régi szerelemre emlékeztető leveleket megőrzi az ember, nem teszi el egy már nem létező bankszámlája dokumentumait. Hacsak nem kényszeres dokumentumgyűjtő, vagy nincs tisztában azzal, milyen céggel szűrte össze a levet.
A történet második részében felkeressük a központot, és ott próbálunk elégtételt venni. Addig Önök ne felejtsék lefűzni minden lényegtelennek tűnő OTP-s bankpapírjukat.
Az utolsó 100 komment: