Csabáék csapata eléggé ledöbbent, amikor a siófoki Tequila Tavernában még mozgó, zöld levéltetveket találtak a salátában. Legalább friss volt, nemigaz? A személyzet végül 10% kedvezményt adott a speciális fogásra:

A történet úgy kezdődött, hogy lejöttünk Siófokra, hogy kipihenjük az egész éves fáradalmakat, amik a mindennapok okoznak. Mivel már több napja nagyon rossz volt az idő, már alig vártuk, hogy kisüssön a nap és kiruccanhassunk egy kis sétára stb. a bérelt apartmanból. Magamhoz vettem a fotómasinát és megkezdtük utunkat a Petőfi sétány felé. Készültek a képek sorra, de a lényeg hogy kezdett éhes lenni a banda. Ígyhát kerestünk egy színpatikus helyet ahol elfogyaszthatjuk a rendelt ételt. Az hozzá tartozik a dologhoz, hogy végül arra a helyre mentünk be, amit Siófokra érkezésünk napján a házibácsink nagyon ajánlgatott. Mert rendes a kiszolgálás és minőségi kaját csinálnak és nem verik át a kedves ott fogyasztót. De biztos vagyok benne, hogy a házibácsinak semmi köze nincs a dologhoz. A hely neve pedig a Tequila Taverna! Na de térjünk is vissza az alap történethez. Mondták, hogy kicsit várni kell a kajára, utólag már tudom, hogy miért kellett. :) Megérkezett asztalunkra az étek. Mivel még soha nem történt velünk ilyen eset, teljes bizalommal megkezdtük a falatozást. Pár lépésnyire csupán a vacsora teljes elpusztításától, hölgy ismerősöm aki már majdnem a sógornőm rátalált még néhány saláta darabra a tányérján. De elhűlve látta, hogy valami még mozog rajtuk.

Jobban megvizsgáltuk az érintett darabokat és bizony azok zöld levéltetvek voltak. Jött az öklendezés és a többi. De mi edzett gyomrúak, arra biztattuk, hogy ha esetleg nyelt is le volna belőlük párat, nincs más teendő Spite-ba kell őket fojtani. Ezzel az esetleges későbbi rosszullétet és már annak kialakulását is megakadályozhatjuk. :) Miután ezzel végeztünk, ki kellett találnunk, hogy mi tévők is legyünk az adódott helyzettel. Szőttük magunkban az összeesküvés elméleteket, hogy biztosan azért nem akarja a srác leszedni az asztalunkat, mert tud valamit. Jó turista módjára néhány képben arhíváltam a látványt. Be is csatolnék ide párat, ha nem probléma.

Elhatároztuk, hogy ha idejön a pincér elkapjuk és váltunk vele pár szót, hogy akkor ez most hogy is van. Nagysokára mikor a srác hajlandóságot érzett magában, hogy elvigye a tényérjainkat el is jött a nemes pillanat. Közeledik, már csak pár lépés, hamarosan kezdetét veszi a harc, agyunk égboltját elborították a fekete fellegek. Ő még nem tudta, hogy mi vár rá, de be kell látni, hogy felkészültek ezek a gyerekek. Amikor megmutattuk neki a tányér szélére finoman elszeparált kis kupacot melyben olyan életformák bújtak meg amit mi nem rendeltünk először észre sem akarta venni a látványt. Majd gondolom végigfutott az agyán, hogy jobb lesz ha meglátja, mert addig innen úgysem szabadul. Gondoltuk miután tudatosulnak benne a látottak, indítjuk számára a következő támadási hullámot melyben kifejtettük volna, hogy ezt reméljük nem vezetik fel a számlára. Érezte, hogy itt neki is reagálni kell, és olyan csapást mért ránk amitől teljesen ledermedtünk. Meglátta és csak annyit mondott, hogy óóóó ez csajozós?! Na ezen a ponton lesokkolódtunk mindahányan ott az asztalnál és mire felocsúdtunk volna, csak annyit vágott még hozzánk hogy "bocsi" és azzal a lendülettel eltávolította a bizonyítékokat az asztalról. Még szerencse hogy előtte csináltam pár képet, a kis csendéletről ami a tányéron volt.

Csak sodródtunk az eseményekkel és láttuk, hogy hirtelen nagy kupaktanács alakult ki a "konyhában". Megvitattuk, hogy amikor majd kikérjük a számlát reméljük hogy látunk vagyis pont hogy nem látunk rajta egy sort, mégpedig azt a főételt amivel megtörtént ez az incidens. Kikértük tehát az említett számlát. Teljesen nyugodtak voltunk afelől hogy mivel nekik is kellemetlen ez a dolog azt nem kell majd kifizetnünk. Amikor megérkezett a számla, annyit fűzött csak hozzá barátunk: "levontunk egy 10-est, és bocsi még egyszer". Mint az kiderült 10% volt. Ami valljuk be nem túl sok, ha azt vesszük, hogy élő zöld levéltetveket szolgálnak fel desszert gyanánt. Mivel mi nem vagyunk azok a veszekedős társaság, mert nekünk fő a békesség, így jól jártak. De ha mondjuk egy olyan társaság ült volna akkor az asztalnál akik a hétköznapokban embereket szerelnek szét vagy éppen behajtással foglalkoznak, lehet hogy már nem volna ott az az épület sem.

De azért én sem szeretném ezt annyiban hagyni, így mivel még nem volt ilyen attrocitás az életemben, szeretném megkérni a kedves olvasókat, hogy aki tudja az írja meg, hogy melyik hivatalos szervhez kell fordulnom ilyen esetben.