Balázs nem értesült, hogy a ferihegyi VIP-váróban arany kártyát kell lobogtatni, a Malév Duna Club ezüst fokozatú kártyája kevés lesz. Más országokban viszont állítólag csont nélkül elfogadják.

3 éve utazgatok Malévval, ezen idő alatt kábé egy millió forint értekben vettem repjegyeket, egyrészt támogatandó a 95%-os tulajdonost, a magyar államot, másrészt a szolgáltatásuk jobb mint a fapadosoké. De a Malév sajnos nem tud európai szintre felkapaszkodni, pedig én kényeztetésre vágyom. Hiába vagyok ezüstkártyás, hűséges ügyfél, egyszerűen nem tudok kicsikarni belőlük egy kávét!

A Ferihegy 2-n eddig kétszer próbáltam belépni a VIP váróba. Mindkétszer megvizsgálták a jegyemet, és kiderült, hogy valami magasabb szintű jegyet kellene vennem, ami nevetséges, hisz így is nagyon drága, efölött már csak a business osztály jöhetne. Próbáltam meggyőzni a szexi fiatal lány helyett ott lévő idős nénit, hogy csak egy kávét kérnék a hülye ezüstkártyámra, mert hajnal van, minden bolt zárva, még a szokásos, 800 forintos kávé sem elérhető jelenleg. De nem. Nem érdemlek kávét. Persze egy lélek sem volt az egész váróban. Én is szeretlek, Magyarország.

Ha bármely másik európai reptéren a becsekkolásánál odaadom az ezüstkártyát, az első, hogy megkérdezik, be akarok-e menni a VIP váróba és már töltik is ki a belépőt. Ritkán megyek, mert unalmas hely, és általában messzebb van a beszállókapuktól. De tetszik, hogy felajánlják és kiteszik magukat a mértéktelen kávéfogyasztásomnak.

Nem értem, mitől fél a Malév. Talán túl sok túrós batyut ennék meg? Talán havonta meginnék kettő kávét? Az ember azt hinné, egy haldokló vállalat különösen figyel arra, hogy megtartsa az ügyfeleit.