Azt hinné az ember, hogy az Asus jól felépítette magát noname hardvergyártóból, de akadnak még kisebb gikszerek a szervizzel. Pundit októberben vásárolt egy nyáron megjelent notebookot, aminek november végén megdöglött a billentyűzete. Miután karácsonyig nem sikerült ezt az elemet kicserélni, nagy kegyesen felajánlották, hogy beraknak egy angol billentyűzetet, amit majd valamikor önköltségi áron kicserélhet magyarra, vagy addig nem kapja vissza a gépet, míg meg nem jön.

Tavaly októberben úgy döntöttem, hogy véget vetek hónapok óta húzódó spártai magányomnak és összehozom magam egy laptoppal. Az új partnerrel rendszeres beszélgetéseket, közös munkát, tartalmas programokat és közös zenéléseket terveztem volna, de ha tudom mi lesz belőle inkább zárva tartom a szívemet és tovább tartogatom magam egy későbbinek. A hosszas társkeresés végére, azaz november elejére 2 versenyzőnek maradt hely a szívemben. Tulajdonképp akár ikerpárnak is mondhatnám őket, hisz mindketten az Asus N55 nevet kapták a keresztségben. Kis töprengés után a fehér mellett döntöttem. Nem mondhatnám, hogy szerelem lett volna első látásra, de az igényeimnek megfelelt és éreztem, hogy akár rövidtávon össze is tudnánk hangolódni. Egy budapesti üzlet volt a kerítő és szűk egy hét alatt össze is hozta a randit. Már az első estét együtt töltöttük és utána rögtön hozzám költözött. Az első két hét csodálatos volt és minden nagyszerű harmóniában működött. Néha elkísért a munkahelyemre, de a legtöbbször csak otthon várt mire hazaértem. Éjszakánként hosszan fent maradtunk és a közös jövőt tervezgettük. De a boldogságunk olyan gyorsan szakadt meg, mint az IMF tárgyalások.

Az egyik este éppen egy filmet néztünk közösen, mikor egyszercsak elaludt és nem ébredt fel többet. Először nem is estem pánikba, gondoltam kis evés, pihenés és másnapra kialussza. De mikor reggel a sokadik próbálkozásra sem sikerült életet verni belé sejtettem, hogy itt bizony nagyobb a baj. Én már nem segíthetek rajta... Értesítettem a kórházat és pár napra rá érte jöttek. Ekkor november 23.-át írtunk. Nem aggódtam. Tudtam, hogy a lehető legjobb kezekben lesz.

Ám mikor már hetek múltak el anélkül, hogy bármit is hallottam volna felőle, nyugtalan lettem. Fel is hívtam a szakrendelést, ahol elmondták, hogy az alaplapja váratlanul leállt, így azt sajnos műtétileg el kellett távolítani. Jelenleg a donorra várnak, hogy a transzplantációt elvégezhessék, de pontos időponttal nem tudnak szolgálni. Szomorúan tettem le a telefont, hiszen a kapcsolatunk még nagyon új volt és ő teljesen egészségesnek tünt. Nem számítottam rá, hogy valami tragédia ilyen gyorsan elragadja tőlem. De türelemre intettem magam, végülis mellette döntöttem és megérdemli, hogy egy kicsit várjak rá.

Ismét hetek teltek el, és ismét semmi hír. Izgatottan tárcsáztam a számot, ahol közölték, hogy az átültetés ugyan sikerült, ám a további kivizsgálások alatt bizonyos komplikációk merültek föl. Kiderült, hogy a billentyűzete is felmondta a szolgálatot, így megint csak külföldi csereszervre várnak. A hazaengedéssel kapcsolatban továbbra sem tudtak semmivel se bíztatni. Ekkor már igen el voltam kissé keseredve. Miért kellett nekem pont őbelé szeretnem? Miért nem hittem az ösztöneimben és választottam inkább egy nagyobb igényűt, de megbízhatóbbat?

Pár napra rá csörgött a telefon. A kórházból hívtak. December közepén jártunk, lassan egy hónapja nem láttam. Szívem megtelt reménnyel, ám a felszabadító katarzis helyett a kétségbeesés legmélyebb gödreibe taszítottak. Egy búgó hang elmondta, hogy az ünnepekre való tekintettel a donorok felhajtása akadozik, ezért januárig ne nagyon várjam haza őt. Amennyiben ez nem felel meg, úgy beültethetnek egy angol nyelvű billentyűzetet. Ekkor bennem összetört valami...

Kértem, hogy mivel lassan több időt töltött ott, mint nálam, ezért vele inkább szakítanék és újrakezdeném egy egészségessel. Úgy éreztem, hogy a nyelvi differenciák miatt hosszútávon nem értenénk meg egymást. Erről a hang hallani sem akart. Abban állapodtunk meg, hogy a beszélgetésünkről és a látleletről levelet küld, hogy további kifogásaimat és észrevételeimet ott tehessem meg. Így is lett és elküldte az ajánlatot: az angol nyelvű billentyűzet beszerelését továbbra is vállalják, ám a későbbi beavatkozások és a helyreállítás költségét a későbbiekben nekem kell állnom. Ráadásul ez a műtét sem működne azonnal, hanem ehhez is másfél hetet kéne várnom. Indoklásként ismét a közeledő karácsonyt és az ezzel járó szállítási nehézségeket hozta fel, továbbá felhívta a figyelmemet arra, hogy a cég részéről ez egy nagylelkű felajánlás. MY HEART IS BROKEN...
 
Próbáltam a dolgot több aspektusból is vizsgálni, de nem hiszem, hogy ha egy leszakadt kart fordítva varrnak vissza azt lehetne bármikor is nagylelkűnek nevezni. Nem gondolom, hogy ennél kultúráltabb országban felmerülne az, hogy egy laptopot rosszabb állapotban akarnának visszaszállítani, mint ahogy azt átvették és ezt még képesek lennének szívességként is beállítani. Nem gondolom, hogy egy akkora cég, mint az Asus megengedhetné magának, hogy egy terméke két hét használat után magába forduljon. Nem gondolom, hogy amennyiben mégis felmerül ilyen, akkor a cég megúszhatná ezt sűrű bocsánatkérések, illetve egy cserekészülék biztosítása nélkül. Nem gondolom, hogy bármilyen hiba és bejövő ünnep esetén normális az, hogy egy javítás lassan már két hónapja tartson. Nem gondolom, hogy -hacsak nem akarom magam leszoktatni az számítógépezésről - valaha az életben fogok még Asus terméket venni.
 
Most január 10., van és továbbra is magányosan töltöm napjaimat. A többi szinglinek ezúton javaslom: sose kezdjen egy Asusszal!

Üdvözlettel:
Pundit


ui.: alább a kálvária részletei


---------- Forwarded message ----------
From: ASUS Ügyfélszolgálat <ugyfelszolgalat@asus.com>
Date: 2011/12/12
Subject: ASUS Magyarország (billentyűzet) - B9N0BC131875376
Cc: UGYFELSZOLGALAT <ugyfelszolgalat@asus.com>

Tisztelt XX Úr!

Az ASUS Magyarország ügyfélszolgálata nevében, előzetes telefonos megbeszélésünkre hivatkozva készüléke szervizelésével kapcsolatban az alábbi felajánlást tennénk. Tekintettel az év végi szervizelés okozta esetleges kellemetlenségekre, a magyar nyelvű billentyűzet beszállítási idejéből eredeztethető további problémák elkerülése végett, ahhoz fel tudnánk Önnek ajánlani egy angol nyelvű billentyűzetet, amennyiben a magyar nyelvű billentyűzet előre nem látható beszállítási ideje a bizonytalanságon túl egyéb problémát okozna Önnek.

Azonban az angol nyelvű billentyűzetet nem ideiglenesen, eseti jelleggel kínálnánk fel, hanem mint állandó cserealkatrészt. Így azt Ön később csak önköltségi alapon felválalva tudná kicseréltetni egy magyar nyelvű billentyűzetre.  Ami pedig a magyar nyelvű billentyűzetet illeti, a beszállítási időpont tekintetében nem rendelkezünk biztos információval, ezért annak teljesítése szélsőséges esetben következő év elején teljesülhet a decemberi raktározási problámákból fakadóan. (Az év végére az európai raktárak, így a hazai lerakatok is kiürülnek, az alkatrészek pótlására pedig csak jövő év eleján nyílik ismételten lehetőség.)

Felajánlásunk túlmutat a törvényi kötelezettségen, saját hatáskörünkön belül dönthetnénk a magyar nyelvű billentyűzet berendelése mellett, a szervizelés elhúzódását pedig indokolni tudjuk, ezért az jogi értelemben számunkra kényelmetlen helyzetet nem teremtene.

Tekintettel azonban az Ön külön megelégedettségére, ezt az angol nyelvű billentyűzetet új döntésünknek megfelelően mint állandó alkatrészt tudnánk az Ön készülékébe beszerelni, így csökkentve a várakozási időt. Később ezt tetszőlegesen, de önköltségi alapon rendezve (garancián túli ügyintézés) tudná a szervizben cseréltetni magyar nyelvűre billentyűzetre. Várjuk szíves viszontválaszát, hogy a készülékét javítva mihamarabb átadhassuk Önnek.

Maradunk tisztelettel:
ASUS Magyarország Ügyfélszolgálat