Ilyen egy igazi (via)

Közel a vég. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor komolyan fel kell tennünk a kérdést, hogy biztosan akarjuk-e még ezt a bohózatot a legdurvább egypercesekig fokozni, vagy inkább éhséglázadással döntjük romba a vérgőzős kapitalizmus utolsó, még nem államosított bástyáit. Hogyan lehet egy mátrai borzaskát sajtostejföl nélkül árulni? Hogy az feláras, aszongya. Székdíjat nem számol fel? Meg a befingásért egy huszast.

A mai ebédemnél az éttermi kreativitás új szintéjvel találkoztam a munkahelyemhez közeli Átrium Étteremben (van, aki ING-ként ismeri, mert az ING bank épületében van). Láttam, hogy van az étlapon mátrai borzas, és mivel az egyik kedvencem, ezt választottam. Odaadta a hölgy, de nem volt rajta reszelt sajt és fokhagymás tejföl. Kérdeztem, hogy kaphatok-e rá szószt, erre azt a választ kaptam, hogy lehet rá kérni, de azért külön kell fizetni! :O

Mondtam, hogy szerintem a mátrai borzas alapból úgy néz ki, hogy van rajta sajt és tejföl is (ezt most le is csekkoltam, csak ilyen receptet találtam a neten), erre azt felelte, hogy valóban, de sajnos olyan drága minden, hogy a 810 forintos árba ez nem fér bele náluk. Zseniális, nem? Az nem jut eszükbe, hogy akkor mondjuk ne 810 forintért adják (amibe egyébként szerintem simán beleférne, hiszen két szelet húsért köret nélkül azért ez nem kevés), hanem mondjuk 910-ért, vagy esetleg ne áruljanak olyan dolgot, ami nem (annyira) éri meg nekik...

Kiváncsi vagyok, legközelebb mit találnak ki: rántott húshoz panír felár, bableveshez külön kérhető bab, somlóihoz külön fizetendő tejszín...

dg