Ismét Prágából indulunk Budapestre az Orangewayssel, ezúttal viszont a különös anomália nem az lesz, hogy az út során a kerékig lebomlott a busz, hanem az, hogy milyet küldtek helyette:

Idén nyáron utaztunk a párommal Prágába egy három napos nyaralásra, melyet már jó előre lefoglaltunk mind szállás mind pedig utazás tekintetében. A Budapest-Prága utat vonattal tettük meg, visszafelé azonban éjszaka nem indultak megfelelő időpontban vonatok, ezért inkább busz és az OW járatai mellett döntöttünk. Ekkor még nem sejthettük, hogy az 5.500Ft-os buszjegy a kalandokat is magába foglalja. Mikor megvoltak a jegyek, a párom kollégájának mesélte hova és mivel készülünk nyaralni, mire a kolléga kérdően nézett rá, majd a következő szavak hagyták el a száját: „Ilyen olcsó? Csak nem Orange Ways?” – neki már több rossz tapasztalata volt az utazási irodával. Mi még akkor mit sem sejtve, belevágtunk és megkezdtük utazásunkat, egy csodálatos 3 napot töltöttünk Prága városában, mikor is elérkezett a haza út….

Éjszaka 23:00-kor indultunk Prágából. A jegyeinken szerepeltek ülésszámok, nyilvánvalóan egymás mellett szerettünk volna ülni, igy is kértük a jegyeket a budapesti irodában. Felszálltunk a buszra, ahol már csaknem minden ülésen ültek és szemmel láthatóan nem voltak páros helyek szabadon. Megkértünk egy szimpatikus fiatalembert, hogy üljön át legyen olyan kedves valaki mellé, hogy mi együtt tudjuk ülni és ne az ismeretlen utasokon aludjunk a 7 órás út alatt, neki meg úgyis mindegy, melyik ismeretlen utas mellett ül. A most már kevésbé szimpatikus fiatalember erre nem volt hajlandó, ezért az OW sofőrjeihez fordultunk, azt kérdezve, hogy miért nincsenek például egy A4-es lapra felírva a helyek számai, ebben az esetben talán nem lenne konfliktus az utasok között (0 Ft költségvetésű dolognak gondolom). Hát nagy nehezen felszabadítottak nekünk két helyet, egymás mellé kerültünk, nagyon boldogok voltunk.

Mellettünk szálltak fel roma származású fiatalemberek is 4-en 5-en. A rendkívül képzett buszsofőr a következőt kérdezte társától, miután konstatálta hogy nem magyarul beszélnek:
„Te! A cigányoknak van jegyük?” – mellesleg megjegyezném, hogy a mellettünk lévő üléseken ültek és nagyon is jól tudtak magyarul, csodálkozom is hogy nem lett belőle komolyabb felháborodás, főleg úgy hogy az út során villant elő bicska is a zsebekből…

23:00 óra után 5 perccel meg is kezdtük utazásunkat Budapest irányába, az első probléma akkor adódott, amikor egy egészen alacsony emelkedőn kellett feljutnia a busznak. Mivel a sofőr mögötti üléseken ültünk, tisztán követhettük az eseményeket. A sebességváltó egyszerűen nem engedelmeskedett a sofőr akaratának, nem lehetett a megfelelő fokozatba kapcsolni. A busz egyre lassabban és egyre jobban erőlködött felfelé az emelkedőn, amikor is csaknem megállt és elkezdtünk visszagurulni, ám ebben a pillanatban a műveltebb kolléga két kézzel segített társának, és beerőszakolták a megfelelő fokozatba a buszt. Haladtunk tovább 5km/óra sebességgel a főúton és legalább fél óra kellett még bejáratták a váltót és megfelelően működött a busz. Azonban rettentően kényelmetlen volt és úgy rázott, mintha macskakövön mennénk és nem lennének lengéscsillapítók.

A buszon többnyire magyarul nem beszélő utasok voltak, voltak szlovákok és kinai turisták is. Ahogy Prága városközpontból kiértük a segítő (aki éppen nem vezetett) tájékoztatta az utasokat MAGYARUL, hogy meg fogunk állni tankolni, de ne szálljon le senki, mert csak később állunk meg pisilni egy másik pihenőnél. A megállás több problémát is okozott, tekintettel arra, hogy az ordenáré nagy benzinkúton sikerült végighúzni egy ott parkoló kamion oldalát. Hirtelen nem is lett olyan sürgős a tankolás inkább átstartoltunk, hogy a következő benzinkúton már rutinnal felvértezve összejöjjön a beállás. Megálltunk és mivel a kínai turisták egy szót sem értettek magyarul, leszálltak szétnéztek, fényképeztek stb. míg a két sofőr tankolt. Mikor feljöttek a következő dialógus játszódott le közöttük:

-„ Iz evribádi hir?”
-„No”
- Thanks! FASZA….
(ezzel illedelmesen tudtára adva az utasoknak, hogy mennyire sajnálja, hogy 5 percet állnunk kell még a pihenőben.)
Itt is parádés angoltudással tessékelte fel az utasokat a buszsofőr:
-„Go BUSZ! To the AUTÓBUSZ!”

Felhajtottunk az autópályára és már-már kezdtünk elbóbiskolni, amikor is hátulról kiabálást hallottunk, hátrafordulva pedig érzékeltük, hogy az autópályán éjszaka a maximális megengedett sebességnél kinyílt a hátsó ajtó csak úgy magától. Le kellett húzódnunk a leálló sávba míg a sofőrök elhárítják a veszélyt. Egyébként az első ajtó is csak ritkán engedelmeskedett…

Mikor ezt megoldották, már azt hittük tényleg alhatunk 1-2 órát, egyszer arra ébredtem, hogy szentségelnek előttünk, hogy nem is erre kellett volna menni. Mint az kiderült sikerült kihagyni az útvonalból a Prága-Budapest útvonal egyetlen köztes megállóját Pozsonyt. Ezért még fél órás kitérővel kellett számolni. Kis idő múlva sikeresen megérkeztünk Pozsonyba. Leraktuk az utasok felét, és haladtunk tovább…

A gyorstalpaló szakmai angol kurzusban újabb fejezet következett (mert itt 5.500-ba még ez is belefér…), hiszen a 2 sofőr közül a kétségtelenül ékesebb nyelvtudású úr vállalta az elköszönést a leszállóktól:
„Nagyon köszönjük, hogy az Orange Wayst választották, remélem kényelmes volt az utazásuk, legyen szerencsénk máskor is.”
Nemzetközi iroda lévén ugyanez angolul szinte tükörfordításban:
„Thank you, goodbye!”
És ha már Szlovákiában vagyunk akkor persze a helyieket is illett megszólítani:
„Tótul meg nem tudok, szevasztok!”

Azt hittük már semmi sem állhat az utunkba, ezért újfent elbóbiskoltunk, mígnem egy nagy durranás felkeltette a busz utasait. Hatalmas fékezés, kiabálás… Kiderült, hogy valahol Tata közelében, de még az autópályán durrdefektünk volt. Minden utas leszállt az autóbuszról és hitetlenkedtünk, hogy ez már tényleg mindennek a teteje, amikor is megláttuk, hogy több száz méterre tőlünk a leállósávban van valami nagy fekete tárgy. Kiderült, hogy az az egyik kerék volt…

Ekkor már reggel 6 óra volt körülbelül egész nagy forgalommal az autópályán, mire odamentünk megkérdezni a sofőrtől, hogy biztosan jó-e az nekünk, ha a leállósávban áll 30 ember. Szerettünk volna az út melletti rétre lemenni, hogy mindenféle balesetet elkerüljünk.  Mire azt mondta, hogy ilyen esetben a buszon lenni a legbiztonságosabb, és hogy azonnal menjünk fel. Ekkor mondtam, hogy talán egy elakadásjelző háromszöget igazán kitehetnének, mondjuk az elhagyott kerekünk mellé. De a kérésem süket fülekre talált. Persze láthatósági mellényt vettek fel, azonban beálltak a busz elejéhez, így senki sem láthatta őket. Halálfélelemben ültünk a buszon, reménykedve, hogy nem jön belénk senki hátulról, és attól tartva, hogy még délután sem ér ide a mentő busz, azonban várakozásainkon felül teljesített az Oringe Ways és röpke 40 percen belül megérkezett a segítség.

Slusszpoén hogy egy vadi új Mercedes buszt küldtek, ami volt klíma, angolul beszélő sofőr és sokkal bizalomgerjesztőbb volt mint az előző (bár ez nem volt túl nehéz). 2 óra késéssel megérkeztünk Budapestre, természetesen lekéstük a vonatot, amellyel haza akartunk menni, de a lényeg, hogy túléltük!

A kérdésem csupán az lenne, hogy hogyan indíthattak el Prágába egy majd széteső buszt, mikor egyébként a garázsban állt nekik a menő Merci és hogyan kockáztathatták az utasok testi épségét és az OW hírnevét ilyen gépjárművel és ilyen inkompetens személyzettel?!?!?!

Üdv.
A turista