Megvan a sztori Andrea és barátnője rendőri intézkedésbe torkolló fahéjszagolgató manőverével? A debreceni Auchan nekünk nem válaszolt, de egy helyi lapnak megírta, hogy szerinte jogszerű volt az intézkedés, viszlát. Ez is valami. Andrea életét viszont úgy tűnik alapjaiban változtatta meg az a kis kiszáradt, összetaperolt fadarabka.
Kedves Tékozló Homár!
Köszönöm, hogy megjelentetted fahéj szagolgatásunk esetét, és azt is, hogy az áruházat megkerestétek. Esetedben mondjuk úgy tűnik fölöslegesen. Mi ezt pont ezért az előre megjósolható pofátlan, lekezelő, és gusztustalan válaszért nem tettük.
Az egyetlen ok, amiért megírtam a történetet, a tehetetlen dühöm volt. Hogy ebben a tiltótáblákkal teli, agyonszabályozott kis országban, ahol lassan minden lépésünkre jut egy paragrafus, arra pedig egy hivatal, ami okkal, ok nélkül üldöz, büntet, saját igazunk bizonyítására kényszerít, ebből eredően az ország egyik fele abból él, hogy baszogatja a másik felét, egy szimpla bevásárlás sem múlhat el, valamely, tollvonásnyi halatommal felruházott üldöző vegzálása nélkül.
Nem is lenne baj ezzel az agyonszabályozással, - hisz kétségtelen, kell a rend. Ha közben nem esne meg, hogy Questor kötvény kibocsátók a Bahamákon szopogatják jól megérdemelt koktéljaikat, ha ugyanezen jogszabályok nem tennék lehetővé, hogy bankok lehetetlenítsenek el, tegyenek tönkre embertömegeket, ha gyilkosok, erőszaktevők nem szaladgálnának szabadlábon, és még a Lipótot is bezárták, tehát megeshet, hogy az új szomszéd eddig szigorú felügyelettel, gyógyszeres kezelés alatt állt, mert a nélkül veszélyes a társadalomra.
Ha nem volt érthető korábban, akkor leírom újra: A fahéj, étkezési célra nem volt alkalmas, nem volt hozzá kiszedő kanál (valószínűleg épp ezért), és nem harapott bele senki!
„Számunkra a legfontosabb, hogy vásárlóink számára biztonságos, egészséges és kiváló minőségű termékeket kínáljunk, reméljük, hogy vásárlónk is megérti az eseti eljárások szükségességét.”- by Auchan válasz. Nos, nem tudom ezen törekvés hol van, amikor a penészes romlott sajtot darálják a friss tömlős sajt közé, vagy a szavatossági idő szerint még két napig fogyasztható hús, megzöldül, és saját lábán akar távozni a hűtőből. Vélhetően nekem is minden ilyen hazahozott termékért, rendőrt kellett volna hívnom, és ma már nagyon bánom, hogy nem tettem.
Ja, vagy hogy nekem bezzeg nem lehet? Na igen, ez a másik szépsége a történetnek. Hogy a számos adókedvezményt kapó multi, aki a hasznát haza viszi, azt a rendőrséget hívja az egy fahéjra eső 20 Ft értékű árujának védelmére, amit a tőlem és más adófizetőktől lépten - nyomon és halmozottan beszedett adóból tartanak fenn. Bizony, nehogy a tulajdonos 0,5 centtel kevesebbet vigyen haza. És ez, e szerint teljesen jogszerű, és normális ebben az országban. Továbbá, mint korábban is írtam, most is fenntartom, kételkedem abban, hogy ezt másként nem lehetett volna megoldani.
Az utolsó szó jogán; ma már tulajdonképp köszönettel és hálával tartozom az áruház jeles, a helyzetet kellő súllyal, emberi hozzáállással, vevőorientáltan, jó modorral és szakszerűen kezelő biztonsági őrének. Mivel egyébként is át kellett szervezni az életünket a vasárnapi zárva tartás miatt, piacra és közeli kisboltra tértünk át. Mint rohanó városi életet élő, eddig én is kényelmi szempontok miatt jártam nagyáruházakba, mert egy helyen megkaptam mindent. E közben sajnos elfelejtettem, - vélhetően sokadmagammal - mit veszítek közben.
A kisboltos például tudja, –nem tudom honnan és miért – hogy ha nem akarja, hogy egy terméket összefogdossanak, vagy kimérős, akkor berakja a pultba a háta mögé, és maga adja ki. A kisboltos személyzetét, két hét alatt név szerint megismertem, és kétlem, hogy valaha rendőrt fog hívni rám. A piacon az árus, maga tolja a számba a portékáját, hogy kóstoljam meg, mit veszek. A családom külön köszöni a friss borsóból készült, igazi tavaszi borsólevest, friss csirke- aprólékkal, és a friss csirkéből készült rántott csirkét is. A nagyáruházakban mindezt, sokszor lefagyasztott formában lehet kapni, így idejét sem tudjuk mikor ettünk ilyen finomat.
Ugyan, a végén egy halk bocsánatkérést elvártunk volna, e helyett arra szólítottak fel, hogy gondolkozzunk el a történteken, és tanuljunk belőle. Részünkről megtörtént. E nélkül, meglehet sosem gondoltam volna végig, hogy mit „építettek” körénk huszonöt év alatt, és akarom-e én ezt a gyerekeimnek. Őszintén remélem, soraim olvastán más is elgondolkodik ezen, s ha csak egy embert „hit-térit”, néhány sorokba rejtett érték, már nem görnyedtem hiába a billentyűzet fölött.
Az ügyet mi is lezártnak tekintjük.
Üdvözlettel:
D. Andrea
Debrecen
Az utolsó 100 komment: