A Kádár-vörösről és Horthy-fehérről írott postunk nem csak Önöket zaklatta fel, de még a borok termelője is klaviatúrát ragadott miatta. Ezúton is köszönjük, hogy a Gacsó család olvassa a Tékozló Homárt. Kapcsolatunk kezdete az alant olvasható levél fényében ugyan nem nevezhető kifejezetten pajtáskodónak, de jól tudjuk, hogy egy teli pince sok mindent megold, úgyhogy bízunk a szebb jövőben. A levél arra is rávilágít, hogy bár a ’vélemény’ szó első blikkre világosnak és jól definiáltnak tűnik, a magyar lakosság túlnyomó többségének fingja sincs, mit is jelent ez.

Tisztelt Valaki! A borokról írt kritikája finoman szólva is távol áll a valóságtól. Mindkét bor a mai magyar fogyasztók ízlésvilágának megfelelően elkészített középkategóriás bor. Valóban nem díjnyertes borok, de nem is hibásak vagy tablettásak. Az, hogy majdnem 1500 Ft ért kerültek a boltokba, tisztán a címkének köszönhető. Az alaptalan vélemény nem csak minket sért, hanem azokat a vásárlóinkat is akik évek óta elégedetten fogyasztják borainkat. Örülök, hogy ebben az országban egyre nagyobb teret kap a kulturált borfogyasztás, jó lenne, ha lassan a kulturált véleménynyilvánítás is ebben a tempóban fejlődne. A dizájnért valóban a Multitrange Trade Kft a felelős, ez a sorozat az ő ötletük és megkeresésük alapján készült. Sajnálom, ha velük nem sikerült felvenni a kapcsolatot. Tisztelettel: Gacsó Eszter

Bár a Homár a túlzásba vitt konzumálástól csak korlátozottan mozgásképes, a női leveleknek sosem tudott ellenállni, így most is válaszolt:

Kedves Eszter!

Nagy kár, hogy a testemben nem fejlődött ki agy. Ez elég sok mindenben akadályoz, a nagyobb összefüggéseket például képtelen vagyok átlátni. Ezért sorban fogok haladni, mondatról mondatra, pedig azt már én is tudom, hogy a lineáris cselekményvezetés idejétmúlt dolog.

„A borokról írt kritikája finoman szólva is távol áll a valóságtól.” Hát nem is tudom, a kritika nekem eddig szubjektív műfajnak tűnt, a borkritika különösen. Olyannak, ami a valósággal a szó ’objektíven létező izé’ értelmében nem ápol túlzottan szoros viszonyt. Ha semmi köze hozzá, azt persze észlelik az olvasók és onnantól nem veszik komolyan a kritikát.

„ Mindkét bor a mai magyar fogyasztók ízlésvilágának megfelelően elkészített középkategóriás bor.” Így igaz. Én azonban nyeles szememet magasabbra emelem a pincekocsmák pultjánál, sőt a lakótelepi erkélyeken fortyogó meggyboros marmonkannáknál is. Elnézést a patetikus fogalmazásért.

„ Valóban nem díjnyertes borok, de nem is hibásak vagy tablettásak.” Ilyesmit nem is állítottunk, sőt sugalmazni sem akartunk ilyent. Ha ezt lehetett kiérteni az írásból, elnézést érte.

„Az, hogy majdnem 1500 Ft ért kerültek a boltokba, tisztán a címkének köszönhető.” Egyszerű, prolicsaládból származó homár vagyok, amikor a tizedik születésnapomra anyám egy nikkelezett gemkapoccsal lepett meg, elsírtam magam. Talán ezért lep most meg, hogy Nosztalgia borok címkéje erős ezressel dobja meg a reálisnak tűnő árat. Kínzó kíváncsiság gyötör, hogy vajon platinafóliára vannak-e nyomtatva.

„Az alaptalan vélemény nem csak minket sért, hanem azokat a vásárlóinkat is akik évek óta elégedetten fogyasztják borainkat.” A vélemény – szerintem – definíciójánál fogva sok minden lehet, de alaptalan az nem. A többi borukról egy sort sem írtunk, sőt biztosak vagyunk benne, hogy kiváló minőségűek.

„ Örülök, hogy ebben az országban egyre nagyobb teret kap a kulturált borfogyasztás, jó lenne, ha lassan a kulturált véleménynyilvánítás is ebben a tempóban fejlődne.” A számból vette ki a szót, teljesen egyetértünk.

„ A dizájnért valóban a Multitrange Trade Kft a felelős, ez a sorozat az ő ötletük és megkeresésük alapján készült. Sajnálom, ha velük nem sikerült felvenni a kapcsolatot.” Mi is sajnáljuk, újra fogunk próbálkozni.

Reméljük nem vette zokon a közvetlen stílust, a rákok már csak ilyenek.

Tisztelettel

A Tékozló Homár