Kétféle kólafogyasztó van, az egyik legyûri a félliteres üveg alján maradt meleg, szénsavtalan, furcsa ízû utolsó néhány kortyot, a másik otthagyja. Képünkön egyik otthagyós kollégánk íróasztalának részletét tekinthetik meg, illusztrálandó az elméletet, miszerint a félliteres kóla nagyjából fél decivel több a szükségesnél. Akár megissza valaki, akár nem. (Tapasztalataink szerint azért a legtöbben megisszák, mert ha már megvették, nem hagyják ott, és különben is furcsa érzés folyadékot dobni a szemétbe.) Javasoljuk tehát az innovatív négy és féldecis üdítõk bevezetését, a félliteres üveg úgyis csak pszichológia, és így legalább kevesebb foszforsavat töltenének magukba a koffein- és cukorfüggõ fogyasztók. Nem tartozik szigorúan ide, de ott vannak még azok a kérdések is, hogy mi értelme van a kétdecis üveges kólának, illetve hogy miért nem lehet a dobozos üdítõket úgy gyártani, hogy ne kelljen feltétlenül lenyalogatni a mindenki által összefogdosott dobozt (nem megoldás az se, ha kitöltjük, akkor az üdítõ szépen belemossa a pohárba az egzotikus baktériumokat). Ha védõfóliát tennének rá, akkor meg a környezetvédõk sikoltoznának, szóval nem egyszerû ez.