A nemzetközi korporációk mûködésének köszönhetõen hosszú ideig nem tudtuk kideríteni, vajon érdemes-e befektetnünk az ismeretlen székhelyû cég által gyártott, MPIO HD 200 márkanevû mp3-lejátszóba. Az ár érték arány vonzó volt, 52 ezer forintért ugyanis 5 gigabájtnyi merevlemezt, rádiót és diktafont is beépítettek a mûanyag tokba, miközben a piacvezetõ iPod húsz százalékkal drágább, és a fenti funkciókhoz mind költséges kiegészítõket kell vásárolni. Többperces internetes kutatással is csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy az MPIO koreai, szingapúri, japán, német és amerikai pénzekbõl mûködik, és hogy mint minden terméket, ezt is Kínában gyártják. Így végül a jópofa ikonokkal díszített, hightech-ezüst csomagolás megtekintése után szavaztunk bizalmat a terméknek.

A barátságos külsejû, fehér-ezüst lejátszóval egyébként hamar kialakul a geekek által jól ismert, de tagadott érzelmi viszony, különösen, hogy a készülék formájának szelíd kisugárzását a gombok nyomására felparázsló, nagy, neonkék képernyõ williamgibsoni dimenziókba tolja.

A nyomkodás volt egyébként az, ami végül felfedte elõttünk a lejátszó származását. A menürendszerben összesen három gombbal navigálhatunk, a nyugati kultúrkörben nevelkedettek számára teljesen átláthatatlan logika mentén. Az, hogy a REC gomb egyes pozíciókban BACK funkcióval bír, máshol a lejátszási módokat állítja, vagy éppen a menüszinteken való felfelé lépkedéshez használható, csak számunkra, az ok-okozati rendszerbe ragadt európaiaknak furcsa. Míg egy taoista szerzetesnek nyilvánvaló, hogy a dolgok minden helyzetben mást jelentenek, és az állandóság csak illúzió, minket zenehallgatás közben taníthat meg a bölcsességre ez a kis szerkezet.

A kínai származás másik bizonyítékaként a menü feltételezi a hangsúlyok szofisztikált megkülönböztetésének képességét is. Ami a kínai szavaknál a hangsúlyozás, az az MPIO HD 200-nál a gombok eltérõ hosszúságú lenyomása. Ha hosszú ideig tartjuk lenyomva a PLAY-t, az egység kikapcsol, ha röviden, ENTER-ként, néha pedig BACK-ként funkcionál. A léptetõ gomb hosszú lenyomásával rádiózhatunk, máskor meglepõ módon visszaugrunk vele az mp3-lejátszáshoz, rövid pöcögtetéssel viszont a menüben lépkedhetünk fel, vagy egyes esetekben inkább le. A REC gomb minden árnyalatát egyelõre még nem sikerült feltérképeznünk.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért az MPIO HD 200 szórakozató kütyü, a gombok legtöbbje a zenehallgatáshoz navigál, így funkcióját betölti, ami mellett pendrive-ként használtuk leginkább. Szívünkhöz nõtt az ismeretlen Robin Kim által tervezett forma, a puha szarvasbõr tok, így a konzumálás örömét csak a távirányító hiánya csökkentette, ami a hirdetés szerint a csomag része, pedig, ahogy a pénztártól való távozás után észrevettük, nem volt benne a dobozban.