Ha a Homárnak lenne szíve és nem egy végtelenül primitív lény lenne, akkor a mellében mostanában sokszor összeszorulnának a nemlétezõ véredények. Mi lesz a kisboltokkal? Túlélik-e a pult közelében csodásan értelmetlen édességeket kínáló éjjelnappalik a hiperek nyomulását? Nem mintha multiellenesek lennénk, sõt, de kvarcjátékkal egybeépített tejkaramellát és kiszívható, zselés agyvelõt rejtõ plasztikkoponyát csakis kisboltban kapni.

Ennek a kirohanásnak - bár igaz és mélyen emberi - ezúttal pusztán díszítõ funkciója van, a pillantásra olvadó csokoládé mobiltelefont ugyanis a G-Robyban találtuk.

A csoki (pontosabban praliné-, de ez nem látszik rajta) telefon az igazi egyszerû, mûszakiegyetemistakollegistás bunkó humor tárgyiasult formája. Aminél ugye nincs is jobb. Láthatólag úgy készült, hogy egy elõlapot gipszbe nyomtak (Siemens C25, sikította éppen egyszerre három extulajdonos), aztán a lukat kitöltötték csokiszerû anyaggal. A gizda, tápos külsejû végeredményt szánalmas celofántokba hegesztették, és hogy még viccesebb legyen, elnevezték GSM LAIT-nek, ami "gsm tejet" jelent belgául, merthogy ez bizony nagy meglepetésünkre belga.

A 35 százaléknyi kakaót tartalmazó izé titkos szuperképessége, hogy szobahõmérsékleten egy-két óra alatt salvadordalis átalakuláson megy át, amennyiben elfolyik a fele. A miénknek a kijelzõje semmisült meg, míg a klaviatúra intakt marad, a jóisten és egy-két élelmiszeripari kémikus tudja, miért. Aztán felboncoltuk és jött a meglepetés. Az akció ugyan úgy nézett ki, mint Pasolini elsõ, szarevõs mobiltelefon-reklámja, viszont kiderült, hogy a GSM LAIT nemhogy ehetõ, de baromi finom. Tényleg. Sima, selymes tejcsoki-érzés markáns kakaóhangsúlyokkal, a háttérben titokzatosan roppanó részecskék érezhetõk. Mindez ki tudja pontosan mennyi, de kevés forintért. Az elejére ugyanis 105, míg a hátoldalára 229 forintos cédulát ragasztottak, mi meg nem emlékszünk, melyik az igazi. Mindegy, megéri, csak vinni kell a hûtõtáskát.