Tékozló Homár

Herélt kasszások, morbid céghimuszok

Különbözõ zenészek/Vállalati himnuszok

2005.05.26. 12:03 | szily | Szólj hozzá!

Drága olvasók és kommentálók,

Az MKB instant klasszikussá váló céges dalocskájának beposztolása után Önök több lehengerlõ versenytársat küldtek nekünk és egyet mi is elõhúztunk a tarsolyból. Javaslatunk, hogy ma se dolgozzanak, hanem lapozzanak tovább, ismerkedjenek a 3 versenyzõvel, aztán izzítsák a hangkártyákat, majd a mosolygás elültével próbálják megalkotni saját cégük himnuszát. Katt a "távolról sincs vége"-linkre és jönnek a daloló takarítónõk és társaik!

CBA-dal

Lendületes lakossági közértdiszkó stílussal lep meg minden élelmiszerfogyasztót a CBA. A szupermarketlánc audiofronton a nyolcvanas évekre tett: szinte látjuk magunk elõtt a nyakát verdesõ melírozott tincsekkel, kék vagy fehér vászonköpenyben ugráló eladófiút (ha újromantikus, akkor kivágott sarkú vászon daduscipõt hord hozzá), akihez a refrénnél csatlakozik a herélt kasszások és csilingelõ hangú takarítónõk kórusa. A nyolcvanas éveket idézi a kicsit visszhangos eletromosdob-effekt meg a lézerágyú-hanghatás is. Jó bulizást és mócsingmentes karajt a dalhoz, amibõl ez a kedvenc részünk: Vásárlóink száma igen nagy/És egyre csak bõvül/Ha többen leszünk az nem nagy baj/Annak mindenki csak örül.

Pest Megyei Közútkezelõ-dal

Egészen más zenei vonalon indul el a Közútkezelõ és sokkal messzebbre is ér el a CBA-nál. Középtempós vendéglátós-tehetségkutatóversenyes-wearetheworldös stílusban indul a zene, aztán megszólal egy kaparós hang – csak nem az útkaparásra tett finom utalás? – hogy aztán olyan titkos értelmû, de annál mulatságosabb dolgokat krákogjon, hogy: Tûzõ nap vagy hideg tél/Ha arcunkba vááág/A homokban, a folyóknál/ Mennünk kell tovább. Igen, a közútkezelõ szakmunkásnak nem könnyû. A dal innentõl már-már bluesossá válik, de gitárok mindenképp megszólalnak, érzékeltetendõ, hogy az élet nehéz: Dolgoznunk kell akkor is ha beborul az ég/Besüpped a lábunk alatt a sár, a hó, a jég/Elõttünk a messzi bércek, göröngyös világ és így tovább, egészen a legutolsó koptatórétegig.

Hinterland-dal

Az elõzõ kettõ is ütõs, de az én személyes kedvencem ennek a nagyközönség elõtt ismeretlen építészirodának az indulója, Gerendás Péter mûvészien vinnyogós-hajlítós elõadásában. A hosszú, családias hangulatú felvezetés után beütõ ménkû - Hinterlaand/Ahogy így zakatol/Ez a név valahol/Most hozzánk szól/Hinterlaaand/Fura távoli föld/Sose volt azelõtt/S most hozzánk nõtt. - az igazi ménkühöz méltóan levert a lábamról. Mit mondjak, én is borongós-érzelmes hangulatba kerülnék, ha hozzám nõne egy föld, Gerendás Péter meg érzékeny mûvész nyilván, ezért késõbb úgy dalolja - vélhetõleg vakolókanállal történõ kasztrálás közben -hogy kihûûûûlt a kandalló, hogy a szívnek meg kell hasadnia.

Gerendás egyébként úgy kerül a képbe, hogy a Hinterland tulajdonosa, egy ismert harcsahorgász nagy rajongója a Dobozgitár Ördögének. A Homár úgy tudja, hogy ugyanez az építész-horgász találta ki a Nyugati pályaudvari LGT-koncertet.

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.