Vállalati himnuszt fikázni olyasmi, mint kéthónapos csecsemõt jól megverni capoeirában, de hát annak is megvan a maga szépsége, úgyhogy nem türtõztetjük magunkat. Nem rég érkezett a Homár postaládájába a Magyar Külkereskedelmi Bank új himnusza, azóta a szerkesztõségben szenesre izzítottuk a hangkártyákat. A dolog attól igazán jó, hogy egy MKB-közeli homárbarát elmesélte: egy bizonyos (csodás) hétfõi napon, amikor az alkalmazottak reggel bekapcsolták a számítógépüket, egyszerre sok száz hangszóróból csendült fel az überdebil dallam. A Figyelõnet az ügyben megkereste a bankot, a szóvivõ pedig azt mondta, „egyelõre nem tervezzük a dal késõbbi felhasználását.”

Ha Ön tud az utóbbi négy-öt évben szerzett hülye – vagy éppen szuperszellemes – magyar vállalati himuszról, tegyen minket boldoggá és küldje el a Homárnak.

És akkor itt az MKB-dal szövege, amit vagy Geszti Péter írt, vagy a legkevésbé sem:

MKB, MKB, MKB érzem, itt a helyem, MKB, MKB, MKB, legyünk, ha gondolod, de csak, ha gondolod, egymásé.

Kinézek reggel az ablakon, látom, hogy ma is lesz egy jó napom. Megiszom egy kávét, indulok – vár rám az MKB bankfiók. Valaki az utcán rám köszön - egy jól nevelt pasas, ez a fõnököm! Vár rám az MKB bankfiók de jó, de jó, de jó!

MKB, MKB érzem, itt a helyem, MKB, MKB, MKB, legyünk, ha gondolod, de csak, ha gondolod, egymásé.

Belép az elsõ ügyfelem, nálunk az övé a fõszerep. Ügyfelünk azt kapja pontosan bármit is kér, amit õ szeret. Van itt a közelben egy üzlete, bejött egy olcsó kölcsönért – mondja hát kérem mit tegyünk önért, önért, önért?

MKB, MKB érzem, itt a helyem, MKB, MKB, MKB, legyünk, ha gondolod, de csak, ha gondolod, egymásé.

MKB, MKB, Legyél a bankom, MKB!

MKB, MKB, nem körülbelül, nem kábé, egész pontosan MKB.

MKB, MKB érzem, itt a helyem, MKB, MKB, MKB, legyünk, ha gondolod, de csak, ha gondolod, egymásé.

Ha kíváncsi a nemzetközi élmezõnyre, itt egy régi, de remek (angol nyelvû)cikk egy rakás angolszász csemegével.

Aztán Razzia pompás írása, szintén himnusz-témakörben.