Ugye, hogy van valami spéci hangulata annak, ha az ember külföldre megy strandolni? Olyasmi, mint külföldön fodrászhoz menni. A Homár éppen levedlette páncélját, ezért csendes-kellemes-melegvizes programra vágyott a hétvégén. A párkányi (Sturovo) termálstrandon azonban ennél sokkal többet kapott: önfeledt időutazást a legmenőbb szocialista országba, a nyolcvanas évek elejére. Kevés dolog tud olyan jó lenni, mint a közös, knédli-sör-kombó utáni ejtőzés Gustáv Husák szellemével.

Aki jól akar szórakozni és szereti a rákszerű haladást az időben, az másszon át az esztergomi hídon, forduljon jobbra, aztán nemsokára balra és megint balra, aztán jobbra a főutca folytatásán a Vadas fürdő táblájáig – lehelte a Homár a Kozel sört tartalmazó poharába és ismét elszenderedett. A fürdő olyan, mint egy ötszörösére hizlalt megapalatinus. Óriási területen rengeteg medence, még több sörözővel és grillbüfével, horgásztóval, vízibiciklivel, hullámmedencével és állandóan sípoló úszómesterekkel. Gyerekprogramnak eszményi, mert van kis vidámpark, játszótér, ugráló, felfújható- és vízicsúszda is. Az élményfürdődivat azért még nem fertőzte meg ezt az időzárványt, az egy szem csúszda tömítései hiányoznak, ezért Imola – aki többször lecsúszott a gyerekekkel – az akció végén úgy nézett ki, mint Szent Miklós vértanú a megnyúzatása után.

A lényeg azért mégis a büfésor, 20 és 80 korona között (szorozzon hat nyolcvannal) ütős cigánypecsenyék, sztrapacskák, knédlis sültek és hideg csodasörök csalogatják a feltűnően nagy átlagsúlyú közönséget. A régi időkbe rántott vissza az eper- és csokisziruppal, friss eperrel és rengeteg tejszínhabbal felturbózott gofri 30 koronáért.

(Forinttal is lehet fizetni mindenhol, de akkor héttel számolnak egy koronát.)

A remek hangulatért a strand szerkezete is felelős, ugyanis a hatalmas alapterület ellenére kevés a füves placc, így ezrek hevernek a medencék közötti kőfelületre szorulva. Itt láttam életemben először merevrészeg embert hullámmedencében szórakozni. Hétvégén a felnőttjegy 140, a gyerekbelépő 70 korona, de délután tovább csökkennek az árak.

A fél napot boldog teknősállapotban töltöttem a gyerekmedence partján, mert Borisz és Miriam szerencsére remekül elszórakoztak magukban és amúgy is tilos volt felnőttnek bemenni. Egyszer próbálkoztam a csúszda spirálisabbik, éppenhogycsak lejtős karján lecsusszanni Borisszal, de még nem sajátítottam el a helyes technikát (homorítás, a plasztik félcsövet csak a sarok és a tarkó érinti), így igen szórakoztató perceket szeretem egy jó tucat külországi magyarnak, amint háton fekve, féregmozgással vonszoltam le magam az aljáig.