Fültõl fülig ért a mosolyunk a hely elnevezése láttán. Végre-valahára némi spiritusz a vendéglátós sivatagban, hejhaj: provokatív, figyelemfelkeltõ, játékos. Olaszos hangzás, magyaros szellemesség, külföldiek sosenem találják el a helyes kiejtést. A vigyorgó Homár azonnal besétált tesztelni a helyszint és hajlandó volt eltekinteni az olyan kellemetlenségektõl, hogy a szomszéd asztalnál vöröslõ juppi azt ordibálja a mobiljába: “már tíz perce hiába várom a (öncenzúra) széleseket ebben a (öncenzúra) pábban, hogy megkezdjem a (öncenzúra) mitinget! A belsõépítész az otthonosság légkörét egy régiségbolt felvásárlásával kívánta elérni, legnagyobb meglepetésünkre teljes sikerrel. Az eklektikus, mûkopott, mûlaza juppitanya (Banknegyed, szomszédban a Bank center) áraival is kellemes meglepetéssel szolgált: királyi tejeskávé 3 kiló alatt, majd az utána elkerülhetetlenül következõ sör 4 kiló alatt került szervírozásra. Aki viszont ezer alatt akar étkezni vagy allergiás a brókerekre, az inkább másik éttermet keressen. A Wittman-fiúkkal ellentétben kedvesnek találtam a felszolgálók modorát, készségessel tájékoztattak, hogy a kávézó nevét “úgy ejtik, ahogy írják”, vagyis zaccos. Nomen non est omen, büntetõjogi felelõsségem tudatában kijelentem, hogy a kávé zaccmentes volt. Esténként élõzene, talán egyszer megkockáztatunk egy célzott látogatást is, ha kedvenc talponállónk végleg beomlik.