Minden alkalommal kitûnõen szórakozom, ha szóba kerül, ki hány méter autópályát akart építeni és ebbõl mennyi valósult meg azután. Horvátországi mikrotrippünk után hazafelé különösen vicces volt a határ után ráfordulni az "M7-esre", ahol a Budapest/Nagykanizsa tábla hirdette bõszen a nagy büdös semmit. Hogy egészen pontosak legyünk, azt a 7 kilométeres szakaszt, amit azért építettek, hogy ne égjünk porig a pánhorvát autópályahálózat befejezése alkalmából. Mert bizony természeti adottságaikból élõ szomszédainknak sikerült az, ami nálunk valahol a fantasy és a realista dráma között mozog, az egész ország bejárható autópályán. Más kérdés, hogy Krk-szigetére csak egy középkori hídvám kicsengetése után lehet átautózni, de biztos nagyon drága volt az a híd.
Ezzel szemben mifelénk abból lesz címlapsztori, ha átadnak egy újabb 20 kilométeres szakaszt a Balaton környékén, ami hasznos ugyan, de még szánalmasabbá teszi az összképet. Ha minden igaz, jövõre újabb foltok épülnek arrafelé, így tartósan megmarad a szopatás érzése. Legalább 2007-ig, ahogy mondják, bár hivatalosan elég 2009-re befejezniük az M7-est.