Még mindig vannak olyanok, akik azt hiszik, ha többet fizetnek egy állami cégnél, "extra" szolgáltatásokat kaphatnak. Szomorú, hogy a tömegközlekedés és a posta állami kézben tartása miatt a folyamatos áremelések mellett is a biztos pusztulás felé tart:

- Lekéssük....tuti lekéssük...- motyogtam, miközben loholtunk felfelé barátnõmmel a metróból a Délibe, július 29-én, 16.38-kor. A MÁV Prémium szolgáltatása, az Inetrcity ugyanis 16.40-kor indult. Nagyon nem akartuk lekésni, hiszen még aznap szerettünk volna megmártózni a Balcsiban, és különben is az IC-n van légkondi, ami az akkori 38 fokban igazán jól esett....volna. Ugyanis a kocsiba belépve kb. 40-42 fok fogadott. Az ablakok természetesen zárva, tele párával, ám az elsõ izzadságcseppek hamarosan rajtunk is megjelentek.

- Nem érdekes, ahogy elindulunk, beindul a klíma - nyugtattatgattam magam. Nem lett igazam. A székesfehérvár magasságában odalépõ kalauztól érdeklõdtem további sorsunkról, aki elmondta, sajnos ki kell bírni, nem mûködik a klíma, de ha minden igaz, a célállomáson visszakapjuk a pótjegy árát. Ennek örömétõl eltelve (mégiscsak örül a magyar ember, ha pénzt kap vissza...) próbáltuk egyre fogyó zsebkendõkészletünkkel felitatni ömlõ izzadságunkat, és 10 percenként, a résnyire nyitható ablakok mellett állva hûsítettük magunkat a menetszéllel.

A mozdonyvezetõ hangszórón keresztül többször is közölte, hogy a pótjegy visszaváltható a klíma hibája miatt. Ismét megerõsítést nyert a money back, így ennek biztos tudatában érkeztünk meg Fonyódra. Indultunk is a pénztárhoz, ahol azonban türelemre intettek minket, mondván nem kaptak még hivatalos engedélyt arra, hogy visszafizessék a pótjegyek árát. 15 perc elteltével aztán jött a lesújtó hír: nem fizetnek. Kb. 30-an álltunk ott, addig forrongó vérünk egyszer csak megfagyott, majd újra elöntött minket, ezúttal azonban a düh. Kértük az állomásvezetõt, aki a pénztárosok szerint "éppen nyaral".

Ezek után "bevettük" a forgalmi irodát, ahol hosszú unszolásra átadták a panaszkönyvet, melyet kitöltöttem, a többi utastárs meg szép sorban aláírta. Mindeközben a Pécsi állomásfõnökség személyszállítási üzemirányítója hívta az állomást a probléma miatt, akivel sikerült beszélnem. Õ elmondta, hogy "pesti fõnöke" utasítására tiltotta meg a jegyár visszafizetését, mert a "pesti fõnök" szerint a klíma mûködött, csak nem volt hatékony a rendkívüli meleg miatt. Az általános zúgolódás és indulatok közepette néhány higgadt kérdés azért felmerült bennem:

1. A "rendkívüli meleg" már 3 napja tartott, ha a klíma ezt nem bírja, ezt megmondhatták volna a jegyvásárláskor, akkor inkább a sima gyorvonatot választom, ahol legalább az ablakot ki lehet nyitni 2. A klíma lényege nem az, hogy 25 fokban üzemeljen, hanem hogy a "rendkívüli meleget" is bírja. Ha a MÁV rossz klímát választott, ez nem az én gondom, én a pénzemért mûködõ klímát szeretnék. 3. Amenniyben a kalauz és a vonatvezetõ is elismeri, hogy a klíma nem mûködik, és hogy ezért visszakapjuk a pótjegy árát, utána 1 órával a "pesti fõnök" miért azt mondja, hogy igenis mûködött a klíma? 4. A monopolhelyzetben lévõ állami vállalat miért nem szolgáltatásként tekint saját mûködésére, és miért használja ki, hogy az utas nem tud mással utazni a balatonra, ha nincs autója.

A nagy viták után, igaz már sötétedéskor, de sikerült még megmártóznunk a vízben és azt kívántuk, bár késtük volna le azt az átkozott prémium-vonatot!