A Homár egyre határozottabban érzi a potrohlemezeiben, hogy a legközelebbi menõ ország Ukrajna lesz. Annyira mély a meggyõzõdésünk, hogy kóstolás közben az ukrán menõség jelének vettük, milyen rohadt finom az a zacskó szárított tintalhalcafat, amit Lilitõl kaptunk tesztelésre. Pedig a cucc igazából orosz és Moszkvából repült idáig, hogy ezekben a pillanatokban oldódjon föl a gyomorsavunkban.

A szárított tintahal népszerû sörkorcsolya arrafelé, de errõl beszéljen inkább Lili, aki szovjet állampolgárnak született Kárpátalján, úgyhogy mindent tud az élet keményebb oldaláról.

Beszéltem a lánnyal, aki Moszkvából hozta ezt a cuccot. Azt mondta, a kalmáron kívül, hasonló csomagolásban lehet kapni kint kis rákokat, mindenféle apró halat, füstölt sajtrudacskákat, de még szárított kenyérdarabokat is, különféle ízesítéssel. Az ilyen sós tengeri bigyókat Ukrajnában is imádják, szóval elég elterjedt, csak ott én még ilyen speckó csomagolásban nem láttam. Általában egész szárított halakat lehet kapni, ebbõl törnek, és úgy eszik, nyersen, nem csinálnak vele semmit. Vodkához, sörhöz eszegetik, elõtte, utána, mivel sós, jobban csúszik, semlegesíti kicsit a vodka ízét a szádban, és könnyebben tudod lehúzni a következõt. Ezeket a kis tengeri micsodákat minden közértben lehet kapni, a legolcsóbb 12 rubel (85 forint körül), de van 40 rubelért (280 Ft) is.

Kicsit beszélt a vodkákról is, azt mondta, kis híján elhányta magát, amikor megkóstolta a vodkát szénsavas feketeribizli-lével keverve, gyárilag. Amikor azt kérdeztem, hogy a hidegebb napokon kb mennyi vodkát ivott meg Moszkvában, hogy ne fagyjon meg, a következõt mondta: "Nem a hideg miatt ittunk vodkát, hanem azért mert mindig volt".

Könnyen hazudhatnám, hogy rögtön leesett, mit jelent az egyébként abszolút világszínvonalú csomagolás északi fertályán terpeszkedõ reklámmondat, pedig visszagondolva ezt azért meg kellett volna érteni: Пиво любит Дальпико, azaz a sör szereti Daljpikót, merthogy Dalpiko az õ korcsolyája. Az ennivaló maga hibátlan, tömény tenger- és tintahalíz, pont annyira kemény, hogy rágni kelljen, de ne durván, és pont annyira sósan, hogy veszettül megszomjazzon tõle a boldog fogyasztó.