Most képtelen vagyok a cizellált fogalmazásra. Azt hiszem sosem ittam olyan borzalmas ízû folyadékot, mint az almás-fahéjas London Ice ital, amirõl még azt sem lehet megmondani, milyen mûfaj. Az ember persze alapból gyümölcslének gondolna, de az elsõ korty után világos, hogy az azért semmiképpen sem lehet. Akkor jeges tea? Talán igen, de az öndefiníció szerint „energiaszegény szénsavmentes üdítõital”. Viszont van benne tea, igaz összesen 0,13 százaléknyi. A cuccot azért vettem meg, mert jól nézett ki a fotómontázsos csomagolás. Majdnem tragikus hiba volt. Az íze a hangos jajkiáltásokra körém gyûlõ tesztelõket gyümölcsözõ hasonlatok faragására sarkalta. A legtalálóbb talán az volt, hogy a termék olyan, mintha a kontinentális reggelikhez rendszeresített fóliázott tömbdzsemet oldották volna fel sok vízzel higított almalében. (Gyümölcstartalom 1 százalék). Munkahelyi fogyasztása ugyanakkor erõsen javallott, fõleg egy légterû helyszíneken, mert két légköbméternyi térfogatban elviselhetetlen bûzt áraszt.