A Homár folytatja a keménydrogok, jelesül a tömény szeszesitalok világába tett felfedezõ kirándulását. Különösebb probléma nélkül hozzájutottunk egy lövet mûanyag flakonba csomagolt droghoz a sarki dílernél (trafikosnál), majd mindenféle rendõri vagy társadalmi helytelenítés nélkül megittuk néhány, hasonló tevékenységet folytató hajléktalan társaságában.

Természetesen akkor látott ez a vodka gabonát, mint amikor Hadas Krisztina tényfeltáró riporter a Hõsök-terét Szecsuánban, úgyhogy nem kívánunk az elfogyasztott termék élvezeti értékével kapcsolatban morcos megjegyzéseket tenni. Aki ilyen összetételû (víz+természetazonos aroma+ipari alkohol) kábítószert fogyaszt, annak valószínûleg a termék íze teljesen érdektelen, mert a tompító-boldogító hatás a lényegesebb szempont.

Egyvalamiért a társaságomban alkoholizáló hajlékonyak egyike viszont nagyon höbörgött: felháborító, hogy a féldekás piák világát is utolérte a klasszikusnak mondható vendéglátós trükk: ugyanannyi pénzért csökkentett adagot kapunk a régi adag helyében. Arra célzok, hogy ma már a magyaros fél deci helyett (a Balkánon többnyire még mindig a deci a kimérhetõ legkisebb adag!) néhol már csupán két centet szervíroznak bizonyos kocsmákban (presszókban, bárokban, cafékban). Optikai tuning: az inflációt követõ vagy a profitmaximalizáló törekvéseket tükrözõ áremelkedést a mennyiség csökkentésével leplezik.

Végezetül valami pozitívum eme pancsról: a címke hazafias telitalálat. Az itt látható kunkalapos-fokosos, pörge bajuszú szittya képi üzenete nyilvánvaló minden derék magyar alkoholista számára: tõsgyökeres magyar vodkáról van szó, nem ám holmi külföldi csalafintaságról.