Tengeriállat-konzervet enni jó, a Homár pedig a kannibalizmus vádját is vállalná egy fantáziadús puhatestû vagy rákalapú újdonságért. Éppen ezért valósággal gurgulázott a nyeles szeme, amikor az amúgy egyáltalán nem olcsó, Retek utcai Super sarok éjjelnappaliban 349 forintos baráti áron meglátott egy újfajta szószos feketekagylót, ráadásul spanyolt, mellette meg egy polipot galíciai módra 237-ért.

A Puerto Gallego kagylója escabeche-szószban lakik, ami borecet, olívaolaj, bor, babérlevél és pirospaprika célirányos vegyítésével elõállítható marinád.

Távolról emlékeztet minden idõk meghaladhatatlan konzervkagylójának, a kommunizmus alatt kapható albánnak a szószához, csak annál rafináltabb, könnyedebb és savanykásabb. Az ár/érték arányt nézve nálunk ez most a legjobb vétel a kagylószegmensben. A lötty benne van olyan finom, hogy megéri mártogatni, a Homár olívabogyós kenyérrel tette és nem bánta meg.

A polip galíciai módra vadabb, tökös fogyasztót kívánó eledel, de nekünk ízlett. Az aromás puhatestû már-már rágós húsa, a szájpadlást csiklandozva támadó aroma és a baljós vörös szín felidézik a sziklás-zátonyos óceáni partok elõtt munkát vállaló galíciai halászok durva életét. Itt is csábító lehetõség a tunkolás, de a kákabélûek vigyázzanak, mert a szaft majdnem 100 százalékig olívaolaj.