A szerdai kalandok után mintha csak haza mentem volna. A Biztonságiak elõre köszönnek, az ügyfeles hölgy épp mással beszél (nem õ a szilikonos, a fõnöke), de rámvillantja tekintetét: "Oké, látlak, emlékszem". Sorrakerülés, konverzésön:

- Jónapot, én voltam itt kedden a.... - Uhum, emlékszem. Tudja mi volt a hiba? (Készült erre a mondatra. Nem mondom, hogy napok óta, de készült). - Hát, ha jól értettem, kétszer szerepelt ugyanaz a telefonszám (így spontán). (Célzott és most bevezeti a tõrt.) - Szóval, nem én voltam a hibás. (Ezt már megkeményedett vonásokkal mondja).

- Nem, nem maga volt. Vacak a szoftverük. (Egy pillanatra ledermed, nem érti miért nem támadok). Fizethetek? (5 rongy a minimum, ennyi kell a számlára.) - Persze, csak tudja le kellett sztornózni és így nem lehet, de mindjárt megvagyunk. (Felveszem az értetlen tekintet figurát.) - Persze hogy mindjárt megvagyunk. Fizetek és kész. - Hát, igen, de tudja be kell megint rögzítenem, de ez... (Nem-hi-szem El! 1,2,3,4,5,6....) - ...már nem tart olyan sokáig. - Rendben. (...7,8,9,10,11... Kussolok.)

Rögzít.

Közben besétál egy férfi és német akcentussal közli, megbüntették, szeretné kipengetni a bírságot forintban, mert el fogja hagyni az országot (és ki akarja fizetni. Nem, ez tényleg nem magyar). És jön a csavar!!!!

- szeretnék számlát kérni.

(...12,13,14, Igen. Megtette, ez most jön, jön és számlát kér, bosszút áll rajtam, mindenkin...)

- Rendben, milyen névre írhatom. Mondja. - Cím? Mondja azt is. Az elõttem ülõ ügyfeles hölgy átsandít a szomszéd monitorra: - Figyelj, külföldi címet nem fog bevenni, már csináltam. (Érdeklõdve figyelek, közben érlelõdik bennem az elhatározás: én ide embereket fogok hozni, pénzért röhögni.) - De ide be tudom írni... - Igen, de az irányítószám nem lesz jó. - Ó, tényleg. Kinullázta. Akkor? (Hallgatok, hallgat az ügyfél, mindenki hallgat.) Végül mégiscsak feltalálja magát: - Nemtudom. De kérdezd meg ...... -t (...... a fõnöknõ). Itt már rosszat sejtek, gyorsan mondom: - Elnézést, de ÉN megkaphatom a számlát és a szerzõdést? Nyomtat. Aláír. Odaad.

Közben a biztonsági õr a külföldihez: - Maga parkol azzal a fehér folcvágennel? Faszi néz nem érti. Aztán mondja, persze. - Akkor szólok a parkolóõrnek, ne büntesse meg, mert már rakja rá a cetlit.

Na itt adtam fel. Mi már tudunk smssel parkolni :)