Hívom a mobilok közül az egyiket, erre: - Tessék, háromtizenegyes. - Khm, jónapotkivánok ezésezvagyok ettõlésettõl a cégtõl, sms parkolá.... - Ezen a számon nincs sms parkolás. - ...s ügyében. Elnézést. Tud esetleg segíteni kit keressek ezügyben? - Hát ugyfélszógálat az van az Iskola uccában, meg a telefonkönyvbe' bennevagyunk. - Köszönöm.
Oké, világos, ez csak személyesen fog menni, másnap reggel Iskola utca. Kis kalitka, 5-6 ablak, 80-as évek elejét idézõ nõi nevek, biztonsági õrök tömege. Szokásos szöveg, jöttem amiért jöttem. "Ezt a formanyomtatványt kell kitölteni, felsorolni a rendszámokat és a telefonszámokat, stb". Ok. Elhozom, kitöltöm, cégesen aláírjuk, visszaviszem. Kb 25 rendszám, 40-50 mobilszám. Ügyfélszolgálat again. Papírt elveszi, elkezdi írni, de szól, hogy kb 15 perc, úgyhogy majd nézzek vissza. Nemgond. 15 perc letelt, visszanézek, a kép a következõ: biztonsági õr a listával a kezében betûzi, csaj gépelgeti nagy bõszen:
- IKF-834. Te, ez most 1-es vagy I? (nem tudják eldönteni, engem kérdeznek). - Hát, szerintem I, mert ugye Magyarországon a rendszámok betû-betû-betû..... - Hát nekem ez egyes. Hogy van ez írva? - Hm. (Kezdek pepöccenni). Nincs esetleg erre vmi elektronikus megfejtés. Interneten vagy valami, akkor talán nem írnánk el, kevesebb lenne a hiba. - Jó-jó, mindjárt megvan. Visszaolvasnám jó. Maga meg nézze. (nekem mondja és nem viccel: elkezdi olvasni!) - Megvan, megvan, megvan, stb.
Lista rendben, végeztünk. Készülnék elhúzni a csíkot, de látom hogy valami nem stimmel. Gyûlik a fehérnép a monitor elõtt, értetlen tekintetek, egymásra pislogások. "Hivjuk a fõnökasszonyt", mondja az elmésebbje. És hívják. Fõnökasszony valamiért bentragadt a szoláriumban a mellplasztika után, de ez persze mindegy, értsen hozzá. És nézi õ is a monitort.
- Igen, nem engedi elmenteni. Hát nyomd csak meg a.... - De nem, nem módosítottam...
Jó, inkább felhívják a supportot. Most kb 35. percnél járunk, megfordul a fejemben, hogy ez nem biztos hogy kéne. Közben telefon:
- ...aha, és nem tudom lementeni. Micsináljak? - ... - Igen? Nem, úgyse engedi. Aha? - ... - Hogy megint az egészet? De akkor... (Nenenenenene, Atyám az égben, ne!) - ... - Jó megcsinálom.
Tudtam mit jelent, elkezdtem az órámat nézegetni. Nem segített. És mondja:
- Sajnos fel kell vinnem mégegyszer, de hamar megvan... Ingrid, segítesz? (Segít neki).
Elkezdik. Csinálják. 45. perc. Visszaolvassa Ingridnek. Stimmel. Submit. Nemjó.
- Hát tényleg nemtudom mivan ezzel a géppel... - (már remeg a hangom) Nézze, hagyják. Tényleg. Nem szeretnénk parkolni, smsezni, semmit sem szeretnénk. Legyen szíves dobja ki az egészet. Nekem tényleg mennem kell. - Jaj, hát elnézést, tényleg, kellemetlen, nem jó a rendszer, de ha megadja a számát felhívom és majd bejön a szerzõdésért.
Ok, deal, megadom neki, majd hívjon. Megyek a dolgomra, next stage 3 órával késõbb. Telefon.
- Jónapot, akárki vagyok a Centrum Parkoló Kft-tõl, blablabla. - Igen. Énvagyok. - Na, hát sikerült felvinni. De maga rontotta ám el! - ???????? - Mert kétszer volt az egyik telefonszám megadva, és úgy nem engedte felvinni a rendszer. - ???? (Aham. Csókolom. Hát meghekkeltem keményen.) - Nade megvan és a számlát is kiállítottuk (milyen számlát?), úgyhogy lehet jönni a szerzõdésért. - Mmm, rendben, de én ma már nem tudok odamenni, csak csütörtök délelõtt, ha már nem tudják kipostázni. - [csend] - Halló? - De hát ma már felvittük. És akkor most le kell stornózni. Mert amit ma kiállítottunk.... - Sajnálom, de ma nem tudok odamenni. Csütörtökön délelõtt. - (begurult). Jó, jöjjön csak akkor. Aztán majd újra felvisszük. Viszonthallásra.
És lebaszta.
Ma megyek :)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.