Esküszöm, nem fizetnek azért, hogy minden héten benyomjunk egy ótépés sztorit, így is kiszórunk egy csomót, mert annyi van. Attila történetét általános kórképként közöljük, minthogy nagy divatja van mostan a hitelváltásnak:

Egy szép nyári nap az egyik OTP-s fiókban az ügyintézõ hölgy kedvesen rábeszélt, hogy ugyanmár miért nem cserélem már le az avitt B-hitelemet egy személyi kölcsön szerzõdésre, mert a B-hitel úgyis megszûnt, elõbb-utóbb úgyis be kell jönnöm "átváltani" kölcsönszerzõdésre, minek jönnék be kétszer...stb. Belementem. Hát nem kellett volna. A dolog ott lett furcsa, hogy az említett affért követõen két héttel megkaptam az új B-hitelkártyámat. Nocsak, mégsem szûnik meg? Mindegy, gondoltam, úgyis kifizetem az egész tartozást egyösszegben nemsokára, gondoltam én naiv. Október elején be is mentem egy másik OTP fiókba, hogy a személyi kölcsön tartozásom (100.000ft) egyösszegben kifizessem, mert a fene akar még 1 évig 11 ezer forintokat havonta kipengetni. Közölte velem a hölgy, hogy ennek a díja 35.000ft.

35.000 forintot kell fizetnem azért, hogy kifizessek egy 100 ezres tartozást? A válasz igenlõ volt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ember szabadulni akarna a tartozásától, de a hitelnyújtó nem engedi, hogy szabaduljon tõle, mert ki az a hülye, aki ezt felvállalja???

Írtam az OTP-nek egy levelet. A válasz az volt, hogy mivel a szerzõdésben magamra nézve kötelezõnek fogadtam el a hatályos Hirdetményt és Üzletszabályzatot és mivel õk ha változtatnak ezen kifüggesztik a fiókokban a változások szövegét, ezért magamra vessek, hogy nem olvastam el, mert ha elolvastam volna, akkor e szerzõdésmódosítási díj bevezetése (35.000ft) után 15 napon belül elállhattam volna a szerzõdéstõl.

Mi ebbõl tanulság? Közért, Posta és egyéb naponta látogatott helyek sorába be kell iktatni a bankfiókokat, mert úgy látszik, hogy különben rosszul járunk.