Akinél már kopogott végrehajtó nem létezõ szolgáltatás befizetése miatt, valamennyire sejtheti, mit érez "tibet" fedõnevû Olvasónk. Neki mondjuk rosszabb, hiszen a bíróság másodfokon kötelezte, hogy fizessen a UPC-nek egy olyan elõfizetés után, amit hónapokkal azelõtt felmondott.

Mélységes felháborodásomban ragadtam billentyûzetet, nem is csak a UPC, hanem a magyar királyi jogszolgáltatás ellen kifakadva. Történetünk 1999-ben kezdõdik, mikor az addigi céges elõfizetésünket e-mailen lemondtuk. Ennek ellenére drága szolgáltatónk továbbra is küldte a havi számlákat, 30 napon belüli felmondással fenyegetve arra az esetre, ha nem fizetünk. Tekintettel arra, hogy a szolgáltatást nem vettük igénybe, illetve lemondtuk, nem tettünk eleget fizetési kötelezettségünknek.

A második vagy harmadik felszólítást követõen telefonon ismét jeleztük a felmondás tényét. A számlázás rendületlenül folytatódott, annak ellenére, hogy a felmondólevelet faxon is megküldtük. Még negyed évnek és két telefonnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a szolgáltatást fel tudjuk mondani.

Ismét egy év - a UPC beperelt bennünket számlatartozásra hivatkozással, és a bíróság - figyelmen kívül hagyva az összes alperesi bizonyítási indítványt, és annak tényét, hogy a szolgáltató beadványában elismerte, márciusban érdeklõdtünk a felmondásunk felõl - igazat adott a szolgáltatónak.

Másodfokú eljárás: a perértékre tekintettel kérelmünk ellenére tárgyalás nélkül az iratellenességet figyelmen kívül hagyva helyben hagyta az elsõ fok döntését, + kamat és ügyvédi költség fizetésére kötelezett. Ez utóbbi azért vicces, mert kamatot nem is kért a felperes, az ügyvéd pedig egyetlen tárgyaláson sem jelent meg.

Könyörgöm, ez itt Európa? Még mindig ott tartunk - EU fogyasztóvédelem ide vagy oda - hogy a szolgáltatónak csak jogai vannak, a fogyasztó meg dögöljön meg.