Tékozló Homár

Világpremier – a Naiv Ügyfél Amerikában

Amerikai forgalmi engedély

2005.11.07. 02:08 | szily | Szólj hozzá!
Igen, a Szabadság Földjén a jelek szerint pont olyan tökfejek ülnek a közigazgatás stratégiai pontjain, mint nálunk. Na jó, majdnem olyanok. Csanád Mátét azért szopatták halálba, mert autót vett és naivul forgalomba akarta helyezni. Alant a sztori, ami, elõre mondjuk, cefetül hosszú. Aki az amcsi ügyfélfingatás egzotikus hangulatára kíváncsi csak, elég, ha beleszagol az elejébe. Addig a részig azért érdemes kitartani, ahol a pontgyûjtó rendszert mutatja be olvasónk, mert az igazán mókás. Ha Ön pozitív rendõrsztorit olvasna, ugorjon rögtön a legvégére!

Sziasztok!

Hogy nehogy csak a magyarországi viszonyokat fikázzuk, íme egy sztori a lehetõségek hazájából, ahol igazán nagyot lehet szívni. J-1-es vízummal érkeztem pár hónapja Amerikába, New York államba, Long Islandra,egy kutatási projectben veszek részt, kilenc hónapig összesen. Mivel New York Citytõl kb 100km-re lakom és dolgozom, és itt szinte semmiféle tömegközlekedés sincs, szükségem van egy autóra. Anyagi helyzetem nem teszi lehetõvé, hogy kilenc hónapra béreljek autót, viszont a használt autók eléggé jó árban vannak itt, kézenfekvõ a megoldás: használt autó vásárlása. Két nap alatt találtam is egy jó állapotú, jó árú autót, ráadásul egy 91-es Honda Civic-et,ezt a típust különösen szeretem, plusz nem automata váltós, ami itt szintén ritkaság. Úgyhogy az üzlet megköttetett, pénzt kifizettem, tulajdoni lapot mindketten aláírtuk a megfelelõ helyen, kulcsokat megkaptam, innentõl elvileg a következõket kell tenni:

- átiratni az autót a nevemre, - megkötni a kötelezõ biztosítást, - regisztrálni (forgalmi engedélyt igényelni),

méghozzá szigorúan ebben a sorrendben.

Az autó átiratásához be kell menni a DMV-hez (Department of Motor Vehicles, közlekedési minisztérium), természetesen. Itt persze bármilyen ügyintézéshez elõször a személyazonosságomat kell igazolni, erre itt nem meglepõ módon egy külön szisztéma van, hogy aki amatõr módon akarna trükközni, azt kiszúrják. Mindenféle dokumentumot be lehet mutatni, és így pontokat gyûjteni. Összesen 6 pontnyi igazolás kell.

- egy magyar útlevél érvényes vízummal és beutazási igazolással 3 pont (ez utóbbi két plusz dokumentum nélkül nulla) - magyar (illetve bármilyen, nem amerikai) jogosítvány 0 pont - New York állam által kiállított jogosítvány 6 pont - Más amerikai állam által kiállított jogosítvány 2 pont - ATM kártya vagy banki számlakivonat 1 pont - Gáz-, villany-, fûtés- vagy ilyesmi számla 1 pont - céges vagy egyetemi (fényképet, nevet tartalmazó) igazolvány, beléptetõkártya 1 pont - balesetbiztosítási kártya 1 pont - amerikai társadalombiztosítási kártya (Social Security Card) 2 pont - áruházakban szerezhetõ törzsvásárlói kártya 1 pont

Persze bármelyik fentibõl csak egyet lehet felhasználni, nehogy valaki megjelenjen 6 törzsvásárlói kártyával... Ja, persze kell a születési dátum igazolása is, erre jó a magyar útlevél, de csak a fent említett plusz dokumentumokkal együtt jó. Viszont mindentõl függetlenül kell Social Security Number (SSN) is, ez elengedhetetlen. Ezt viszont csak olyan szerezhet, akinek van munkaszerzõdése itt, mint megtudom a Social Security Administration Office-ban (társadalombiztosítási igazgatóság, SSA irodája). Szerencsére a DMV-nek az is megfelel, ha egy, az SSA irodában szerzett levelet bemutatok, hogy nem kaphatok SSN-t. Késõbb kiderül, hogy valójában lehet, csak egy rossz irodában jártam, ahol egy olyan 'policy'-t vezettek be, hogy J-1 vízumosoknak nem adnak SSN-t, csak ha dolgoznak, holott ennek hiányában is kellene adniuk. Úgyhogy elmentem egy másik SSA irodába, ahol viszont közölték velem, hogy a lakóhelyem szerinti legközelebbi irodába kell mennem, azért nem igényelhetek SSN-t itt, mert hogy minek mennék ilyen messzire. Egy: mi közük van hozzá, hogy hova van kedvem menni és mit hogyan praktikus intéznem, kettõ: már ott voltam, akkor mi az, hogy minek menjek messzire? Illetve még az is probléma, hogy az itteni gépekben 'nem vagyok benne'. Milyen számítógépük van ezeknek, kis rózsaszín napelemes Casio? Az elektronikus adattárolás azért jó, mert egyszerre több gépben is 'bennelehet' ugyanaz, vagy ez az info még nem jutott ez hozzájuk? Na de mindegy, mivel megvan a levél, hogy nem adnak SSN-t, a személyazonosság igazolásához szükséges 6 pontot is összeszedtem. Ekkor mehetek DMV-hez.

Itt kiderül, mivel a vízum státuszom lejár júniusban, ezért egyáltalán nem vehetek autót. Ugyanis minimum egy évre kiállíott vízum kell, amely még egyébként minumum hat hónapig érvényes. Én viszont csak 9 hónapra kaptam meg a J-1 vízumumat. Ugyan van egy 10 éves B-1 vízumom is, de nem azzal utaztam be. Na kész, autó kifizetve, tulajdoni lap az eladó és a vevõ által aláírva, de nem tudom a nevemre iratni. Az eredeti tulaj meg nyilván hülye lesz visszadni a pénzt, ha egyáltalán felveszi a telefont. Késõbb kiderül, itt is az a helyzet, hogy rossz irodába mentem: 15 helyrõl kapom azt a tanácsot, hogy próbálkozzak mégegyszer. Próbálkozom mégegyszer, és tessék: siker! Nevemen az autó! 6-10 héten belül küldik az új tulajdoni lapot (miért tart ez ennyi ideig? Na de mindegy.) Csodálatos. Ehhez az egészhez persze le kellett adni a rendszámot, úgyhogy közlekedés innentõl csak baráti segítséggel (tömegközlekedés Long Islandon szinte semmi).

Na de nem baj, ha a maradék elintéznivalót elintézem, kapok új rendszámot, és kezdhetek közlekedni... Most akkor tehát kellene kötelezõ biztosítást kötni az autóra és utána regisztrálni (kiállíttatni a forgalmit), ez utóbbit csak akkor lehet, ha már megvan a kötelezõ biztosítás. Nagyszerû, illetve majdnem: a legtöbb biztosítótársaság nem köt biztosítást, ha nincs amerikai jogosítványom. Egy köt, de kb hatszoros áron. Na, szuper, akkor jogosítvány-project.

Ez egyszerûbb a vártnál, csak egy rövid teszt majd egy kör a rendõrrel, semmiféle órára nem kell járni, és az egész megvan 20 dollárból, és ha nagy hülyeséget nem csinálok, át is megyek. Na ja, csakhogy. Újabb akadály: ha nem érvényes egy évig a vízum státuszom, nem igényelhetek jogosítványt. Kész, vége. Illetve nem, újabb reménysugár: igaz, hogy az én nevemen van az autó, de regisztrálhatja más. Azaz az én tulajdonom, de lehet más nevén a forgalmi. Az egyik kollégám hajlandó is segíteni, betesszük a kocsit az õ biztosításába, õ regisztrálja, és én használom. Kitûnõ. Irány a biztosító, siker, biztosítás megvan. Most már semmi nem állhat az utamban!

Illetve dehogynem: a közlekedési felügyelet.

A kocsit nem sikerül regisztrálni, mert ha nem ugyanaz a tulajdonos és a regisztráló, akkor meg kell adni a tulajdoni lap számát. A tulajdoni lapot magát viszont még nem küldték el nekem (nem telt el a 6-10 hét, csak 4...), így nem tudom a számát sem. És igen, jól értettétek, ugyanazok küldik majd el nekem a lapot, akiknek a száma kell, de maguktól nem tudják, csak ha elküldték és én visszavittem. Elvileg még egy hónap, míg elküldik nekem a levelet, de megígérik, felgyorsítják, és elküldik egy hét vagy max 10 nap múlva, akkor bemegyek a levéllel, és meg lehet csinálni mindent szépen ügyesen. Néztem, nem valami kandi-kamera mûsornak készítenek szívatós videókat, és én egyfajta folytatásos szívatásban veszek részt. Jáksó viszont sehol. Végül annyit sikerül elérnem, hogy a sürgetés hatására pár nap múlva legenerálják nekem a számot, kinyomtatját a lapot, postára adják, én megkapom, beviszem, és akkor majd jó lesz.

De mi is kerül a tulajdoni lap elküldésén egész pontosan tíz hétbe? A szám legenerálása? Mert akkor jelentkezem számgenerálónak, naponta legalább egymillió számot tudok kitalálni, de az összes aznapi igénylõnek egyet biztosan. Vagy lehet, hogy egész New York államra egy nyomtató van, és 10 hét, mire az enyém sorra kerül a nyomtatási várólistán? De a számot magát ettõl még tudhatnák talán, nem? Ez az egész egy nagy vicc. Mást nem is tehetek, mint röhögök az egészen. Aztán ha megjön a tulajdoni lap, újra próbálkozom...

Hogy ne csak rosszat írjak, íme, egy pozitív tapasztalat is. Egyik este iszonyat esõ volt, este fél 11-kor megyek haza az autópályára vezetõ bekötõúton, amikor kifogyott a benzin. A tulaj azt mondta, van kis lámpa, ami jelzi, hogy üres a tank, hát nincs... Úgyhogy kiszállás, szétázás, kis integetés, elsõ két autó nem áll meg, aztán kocsi félretolása, majd rendõrök jönnek éppen.

Kiszállnak, integetnek, hogy tegyem üresbe, letoljuk a kocsit a fûre. Kérdezem, tudnának-e segíteni benzinügyben, mindjárt visszajönnek, mondják, illetve az egyik, egyedül, és tényleg, majd kis beszéd meg helyzettisztázás után elvisz egy benzinkúthoz (elõre megérdeklõdi, hol lehet kannát kapni, merhogy nekem nincs ugye, biztos, ami biztos...), ott veszek egy kannát, majd másik kúthoz (ez immár fedett - az elõzõ nyitott volt, az esõ meg eléggé esett) elvisz, veszek a kannába benzint, ad két dollárt, mert éppen nincs nálam annyi készpénz, amennyivel tele lehetne rakni a kannát, a kártyám meg valamiért nem akar mûködni, persze. Vissza a kocsihoz, ott nem bírom elsõre beletenni a kanna csövét a tankba, kiszáll, hogy segít, elõször õ is szerencsétlenkedik egy kicsit, de aztán sikerül. Közben õ is szétázik, közben mondja, hogy így meg úgy pumpáljak a gázpedállal, hogy a benzin bemenjen a tankba, és csak akkor indítózzak.

Követem az utasításait, beindul a kocsi, szuper. Visszaült a kocsijába, és integet, induljak, addig feltartja a külsõ sávban a forgalmat. Nagyon szépen megköszönöm, õ annyit mond csak "Anytime. Welcome to America". Az õ Amerikájában valóban welcome...

Üdvözlettel, Csanád Máté

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása