A legjobb ár/teljestményû élelmiszer Spanyolországban a tejes kifli. A tizesével illetve hatosával forgalmazott termék legfeljebb 2 euróba kerül, ellenben két napig kitart, ha mást nem is eszik az ember. Nem állítjuk, hogy ez a helyi élelmiszeripar csúcsa, de olcsóbb tutira nincs. A Homár költséget nem kímélve expedíciót indított, hogy végére járjon a szörnyû összeesküvésnek: hogyan hízlalják alattomosan melegebb éghajlaton a jókedélyû lakosokat gyerekkoruktól fogva.

A tejes kenyér kreatívjai nem pöcsöltek, tényleg csupán arról van szó, amit a nevében ígérnek, édes tésztájú kenyérrõl. A kalácsoid mikrocipók íze mégsem gejl, pedig tejet valójában sohasem láttak, hanem vmi speckó tejpor lett beléjük sütve. És bár bizonyára a szanaszéjjel tartósítás miatt maradnak napokig frissek, ez mit sem von le élvezeti értékükbõl.

A hetekig tejes kenyéren létezést évekkel ezelõtt már próbáltuk, azóta azonban vérszemet kapott a sátáni iparág. Az ibér kisdedek legnagyobb megelégedésére már nem csak natúr kifli vagy elõre szeletelt kenyérnek kinézõ szendvicsalap formában, hanem mindenféle cukrosragacsos töltelékkel sorakoznak az áruházak polcain. Az ártalmatlan buktácskáknak látszó tárgyak mogyoró- vagy csokikrémmel töltve már 8-9 éves korra masszívabb hájrétegeket képeznek a gyanútlan fogyasztókon, mintha a Mekiben kezdenék és fejeznék be a napot.

A biztos pusztulás tudatában azért reméljük, elõbb-utóbb kicsiny hazánkba is eljut a cucc, hiszen legalább pszichésen nem terheli a fogyasztókat a natúr kiflicskék falatozása.