Milyen szerepben nem láttuk még az ismert önfuttató mûvészt, aki egyébként egy angyal, csak nem látszik rajta? És vajon újra menõ lehet-e a Nike, ami valamikor a kilencvenes években kiesett a pixisbõl, hogy átadja a helyét az ezredforduló Nike-jának, a Pumának?

A Homár elõször a Budai Polgár vezércikkénél hitte azt, hogy ez a szélsõ pólus, aztán a Buzeránál, erre most kiderül, hogy hiába ismerjük olyan régen, mégis félrevezetett még egy rafinált tízlábút is.

Majd kiugrott a nyeles szemünk, amikor belelapoztunk a Nike új imidzskiadványába. Keményfedelû, hófehér könyvecske „metropolitan life” felirattal, ezen felül az a koncepció, hogy 15 „tehetséges hazai képzõmûvésznek és divattervezõnek” adtak 1-1 fehér, kapucnis Nike-dzsekit és egy pár fehér, 3 tépõzáras sportcipõt, hogy csináljanak a cuccokkal, amit akarnak. Hát ahogy elnézzük, nem nálunk fog kicsírázni az új Springfield. A sótlan banda zöme eleve fekete-fehér ruhát tervezett, ami abstart hülyeség. Ezzel együtt Dóczi Heni ezüstflitteres dzsekije a boncolásos metszettel a hátán nem rossz darab.

A fiatal tehetséges másik, kábé ugyanekkora csoportja filcet ragadott és gyermeteg jelekkel firkálta tele a nagy fehér felületeket. Ebbe a táborba tartozik Imre barátunk és ropogós-friss felesége, Prakter Mariann, akit az királyi tévés Gang címû megmondomafrankót típusú mûsorából ismerhet a kicsit nagyobb közönség, ahol úgynevezett RGB-lányt alakított, házassághoz vezetõ sikerrel.

Ha jól értettük a koncepciót, Para-Kovács egotripekkel és szóviccekkel + az aláírásával firkálta tele a tér nagy részét, Mariann pedig vegyes rajzocskákat, szívecskéket és egy nagyobb, sokszínû papírforgót tett be a közösbe. (Nem értettük teljesen jól. Felhívtuk ugyanis PKI-t, aki elmesélte, hogy az úgy volt, hogy a Nike felkérte a feleségét, õ – mármint PKI – pedig írt neki egy szerelmes novellát, amit Mari rámásolt a dzsekire meg a cipõre, aztán kitörölték a számítógépbõl a novellát tartalmazó fájlt. Romantikus, szeretjük az ilyet! Imre saját kezûleg csak az aláírását véste a kész cuccra. Az átalakított ruhadarab pedig egy hitvány papírdzseki, mint megtudtuk.)

A metropolitan life legbénább része a Nõ címû fejezet, , mert ha hinnünk kéne neki, akkor a csajok az olyan cuccokra gerjednek, amikbe ronda színes anyagdarabokat applikáltak bele funkciótlanul, nem beszélve a tüllrõl és a csillogóra festett bõrrõl. Elõd Ágnes karddal átszúrt véres dzsekije azért majdnem jó, de az elejérõl hiányoltuk a kiomló belsõ szerveket, ha már.

A Nike a jelek szerint újra az az úgynevezett cool márka akar lenni, ami a nyolcvanas évek vége-kilencvenesek eleje óta már nem. Azt ugye tudjuk, hogy a Puma lett a századvég-századelõ Nike-ja. Ha a harc ilyen parakovácsos eszközökkel folyik a mellékes hadszíntereken, talán jól is szórakozhatunk rajta. Várjuk a Puma válaszcsapását.

(És a legjobb, hogy a metropolitan life-ban Para-Kovácsot esztétának titulálják.)