Egy tipikus példa, miért kell mindig az elsõ megérzésre (a józan paraszti ész olyan degradáló) hallgatni, amikor vásárol az ember. Ne tessenek már reménykedni, az csak a sorozatokban mûködik.
2005. szeptember 24-én bruttó 55 260 forint értékben vásároltam a Lotek Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nél (1111 Budapest, Kruspér utca 1/b) mosható gyermekpelenkát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már a vásárláskor gyanút kellett volna fognom, mivel az adott címen bolt nem fogadott, csak egy lerobbant emeleti lakásban tudtuk a vásárlást lebonyolítani. Kértem számlát is, amit kb. két hét múlva meg is kaptunk (hm...) postán.
A levéllel azonban magyar nyelvû termékismertetõ, használati utasítás vagy mosási ismertetõ nem érkezett. Ismét tárgyaltunk -ezúttal kaputelefonon- és ígéretet kaptunk, hogy fognak küldeni magyar nyelvû tájékoztatót, elmondásuk szerint, majd ha lesz idejük ezzel foglalkozni.
Idõközben megszületett a kisfiam, akinél ezt a pelenkát szerettük volna használni. Termékismertetõ híján saját józan paraszti eszünkre hagyatkozva próbáltuk meg használni a terméket. Lehet, hogy a termék jellegébõl fakadóan mindenki a homlokára csap, hogy ezt aztán olyan könnyû használni, hogy haj... Nekünk valahogy mégsem sikerült. Kisfiamra semmilyen körülmények között nem tudtuk úgy felapplikálni az ominózus pelust, hogy pár órán belül ne legyen nyakig pisis vagy k...s. További kaputelefonos próbálkozás után (a lakásba vagy az úgynevezett "irodába" többet már nem jutottam be) sem kaptam meg a többször is hiányolt magyar nyelvû tájékoztatót.
Ezen a ponton úgy gondoltuk, hogy visszaváltjuk az ominózus terméket. Ezután telefonon próbálkoztam ismét, majd egy hölgy ígéretet tett rá, hogy az ügyvezetõtõl megkérdezi, visszaválthatók-e a pelenkák. Õ ígérete ellenére nem hívott vissza.
2006. január 17-én délután 15 órakor ismét telefonáltam, amikor is egy úrral beszéltem. Neki is felvázoltam azt a szándékunkat, hogy vissza szeretnénk váltani a pelusokat. Az õ válasza az volt, hogy ez teljességgel képtelenség és ha akarom, adjam el az interneten.
Közöltem vele, hogy ez nem a tervem része, ellenben bemennék a cég székhelyére, ahol beírnék a Vásárlók Könyvébe a termék minõségével és a kiszolgálással kapcsolatban is néhány szót. Az "úr" erre azt válaszolta, hogy oda be nem megyek, õ ezzel nem foglalkozik, megadja a gyártó nevét és beszélgessek vele ha akarok, õ dolgozni akar és hagyjam õt békén A végszó pedig az volt, hogy a pelenkákat meg a kölykömet tegyem oda ahova akarom.
Ennél a pontnál éreztem, hogy ezt a vitát a hagyományos módszerekkel nem lehet megoldani és megkérdeztem a nevét, hogy bejelentést tehessek az ügyben. Õ erre nem válaszolt és lecsapta a kagylót. A gyermekemet illetõ mondat azt hiszem kiverte nálam a biztosítékot és több fronton támadást indítottam a pelenkabetyár cég ellen. Jelen pillanatban ott állunk, hogy kíváncsian várom a hatóságok válaszait. Reméljük, ez nem az a szokásos megoldás nélküli magyar történet lesz.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.